Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
4 KŐVARVIDÉK 1905. julius hó 2. Zárlatfeloldás. Nagybánya városában — a sertésvész megszűnt s a zárlat alól feloldották a várost. A közigazgatás egyszerüsitése. A belügyminiszter a szegénységi bizonyítványok kiállításának uj alakját tette közzé a »Belügyi Közlönyében s annak használatát az elsőfokú hatóságok kötelességévé tette. A szegénységnek eddig egy pontja volt csak: az, hogy az illető szegény. A bizonyítvány ezt lakonikus egyszerűséggel konstatálta és a ki a bizonyítvány birtokába jutott, hivatalosan szegény volt. Mától kezdve a szegénységnek 12 pontja lesz. Nem csak azt tüntetik majd fel, hogy ki az illető, aki szegénynek akarja magát kineveztetni, hogy hol született, hány éves és mi a foglalkozása, hanem azt is, hogy ki az apja, ki az anyja; (vagy a mint a hivatalos rendelet finom megkülömböztetéssel mondja: milyen a szülők társadalmi állása?); továbbá van-e vagyona a szülőknek és pedig ingatlanban és ingókban és ha van mekkora az érték s mekkora a teher; van-e a szülőknek jövedelme és ha van, a jövedelem szellemi, vagy gazdasági keresetből ered-e, vagy pedig közhivatali, vagy magánhivatali munka teljesítéséből származik; hány gyermeke van a szülőknek és a gyermekek hány évesek; miképen tartják vagy látják el a szülők a gyermekeket; milyen a szegénységi bizonyítványt kérelmezőknek a vagyoni viszonya, mekkorák a terhei és végül milyen nagy a jövedelme? Ha ez mind meg van állapítva és a megállapított adatok szerint az illető tényleg szegény, akkor a bizonyítvány ellátható a minősítő záradékkal, a mely szerint „N. N. ur vagyontalannak, illetőleg társadalmi állásához képest szegénynek minősíttetik.“ Elmezavar. Wallerstein Náthán nagybányai régi vendéglősön az utóbbi hetekben az elmezavar tünetei mutatkoztak. Most legutóbb állapota annyira súlyosbodott, hogy a szerencsétlent beszállították a nagykállói elmegyógyintézetbe. Utazás egy óra körül. Ennek az órának a tulajdonosa igen naiv ember volt. Schwartz Jakab a neve és segéd Pruszker Dezső helybeli bádogosnál. E héten egy este az a kérdés merült fel agyában: vájjon ellopnák-e az ő óráját, ha kiakasztaná a műhely ajtajára ? Kiváncsi volt. Megtette hát: kiakasztotta az órát. Aztán nyugodtan aludni tért. Persze reggelre az órának csak, hült helyét találta. Szaladt aztán a rendőrséghez, a csendőrséghez. Megindult a vizsgálat is. Hanem az óra mai napig sem került elő. Az ellopott óra tulajdonosa most bús rezigná- cióval egyre ezt hajtogatja: „Mily sülyedt a világ!“ Pályázatok szakiskolai ösztöndíjakra. A deb- reczeni kereskedelmi s iparkamara nyolcz iskolai és pedig négy 180 koronás és négy 120 koronás ösztöndijra pályázatot hirdet. Pályázhatnak ez ösztöndíjakra a kamara kerületében (Hajdú, Bereg, Jásznagykunszolnok, Máramaros, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyék területén) illetőséggel biró oly szegénysorsu ifjak és pedig első sorban kereskedőknek, illetve iparosoknak gyermekei, kik az ország területén fennálló valamely felső kereskedelmi, illetve felső ipariskolának, ipari vagy iparművészeti szakiskolának tanulói, avagy ez ösztöndíj segélyével ily iskolába rendes tanulókul beiratkozni óhajtanak. Pályázók azt, hogy az általános feltételeknek megfelelnek, okmányokkal tartoznak igazolni. A kérvényhez csatolandó a születési, illetőségi és iskolai, valamint a szülők vagyontalanságáról szóló bizonyítvány annak megjegyzésével, hogy a pályázó mely iskolában óhajtja tanulmányait folytatni. A pályázati kérvények 1905. évi julius hó 15-éig a debre- czeni kereskedelmi és iparkamarához nyújtandók be. Akik korábbi időtől fogva már az ösztöndíj élvezetében vannak, amennyiben körülményeik nem változtak s tanulmányaik végzésében jeles eredményt képesek felmutatni, a folyó évi ösztöndíj adományozásnál elsőbbségben részesülnek. - Ugyancsak a kamara pályázatot hirdet a debreczeni felső kereskedelmi iskolánál két tandijmentességi kedvezményre. Pályázhatnak oly szegénysorsu jó tanulók, kik a középiskola vagy polgári iskola 4-ik osztályát jó eredménynyel végezve a felső kereskedelmi iskolába felvétetni óhajtanak. Pályázati határidő 1905. julius 15. A „Polgár“ politikai napilap. Főszerkesztő: Dr. Vázsonyi Vilmos, országgyűlési képviselő, aki publicisztikai munkásságát kizárólag e lapnak fogja szentelni. Az egyenlő jogon, az általános kultúrán és a gazdasági igazságon felépült magyar népállam, a polgári Magyarország: az ideál, melyet „A Polgár“ szolgálni akar. Gyarapítani a lehanyatlott polgári önérzetet, terjeszteni a népjog tiszteletét, kitépni a reakció minden fajtájának gyökerét, támogatni a politikai és gazdasági felszabadulásra törekvő rétegeket, küzdeni az osztályállam maradványai ellen: ez „A Polgár“ politikai hitvallása. Fegyvere az alkut nem ismerő radikális igazság, melyet a közélet és a társadalom minden terén érvényesíteni kíván. De a radikálizmust soha sem fogja keresni a hang durvaságában, mindig csupán a meggyőződés erejében. E cél elérésében, a lap főszerkesztőjét, dr. Vázsonyi Vilmost, a publicisztika és szépirodalom legjelesebb munkásai támogatják. „A Polgár“ rendes munkatársai: Ifjabb Ábrányi Kornél (vezércikk és tárca), dr. Aczél Endre, Adorján Andor, Barabás Ferencz (vasúti ügyek), dr. Báttaszéki Lajos, dr. Benedek János (vezércikk és tárca), dr. Besnyő Béla, dr. Bródy Ernő, Bródy Sándor (vezércikk és tárca), Palotai Hugó, Berkes Imre, Csergő Hugó (felelős szerkesztő), Greiner Jenő, dr. Kreutzer Lipót, Krúdy Gyula (tárca), Lux Terka (tárca), dr. Molnár Jenő, Nagy Endre, dr. Oláh Gyula, dr. Rácz Dezső, Serény Aladár, Szász Zoltán (tárca), Szekula Jenő, dr. Szirmai Albert, Turtsányi Pál (vasúti ügyek), dr. Vázsonyi Vilmos (fő- szerkesztő), „A Polgár“-ban szabad szellemű, teljesen független, demokratikus irányú, irodalmi színvonalon álló napilapot kap az olvasó. „A Polgár“ teljes tájékoztatást ad a politika, az irodalom, a művészet, a gazdasági élet és a társadalom minden mozzanatáról és legolcsóbb ilyen terjedelmű napilap, mert „A Polgár“ egyes száma a fővárosban és vidéken 2 krajcár (négy fillér). Előfizetési árai pedig a következők: egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed évre 4 korona, egy hónapra 1 korona 40 fillér. „A Polgár“ megjelenik minden nap reggel, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Eötvös-utcza 37. Anyakönyvi statisztika. Nagysomkuton junius havában születtek: Izsák Jakab házaló- és Friedmann Rózának május 27-én, Heléna; Birle János mezőgazdasági cseléd- és Opre Karolinának junius 4-én, János; Schlánger Czáler cipész- és Veisz Sárának Róza, 1881. március hó (u. anyakönyvezés). Házasságot kötöttek: Római szentbirodalmi széki ifjú dr. Teleki Domokos gróf és Római szentbirodalmi széki Teleki Eduardine, Irén, Matild, Sarolta grófnő junius 17.; Mándel Simon és Lázár Léni junius 18. Meghaltak: Buttyán Györgyné született Pap Flórika görvély korban, junius 16.; Drágos László ügyvéd, 59 éves, tüdőzsugorodásban, junius 26.; Spán Simon 78 éves, napszámos, végelgyengülésben, junius 26. Gál Jenő (ezelőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irodája Szatmáron, Eötvös-utcza 13. szám alatt van. Piaezi árak az 1905. évi június hó 29. hetivásár alkalmával : Búza — (100 kgr.) — 18 K 00 — 18-30 Rozs - „ „ - 14 „ 00-14-10 Tengeri „ „ — 18 „ 20—18‘30 Zab - * „ - 14 „ 30-14-50 Paszuly- * * - 27 „ 00—28'00 CSARNOK. Válás. Szállt, szállt a köd . . . S a vágy füzétől hajtva, űzve, A hídon át egymásba fűzve, Suhantak el a part felé . . . Figyeltek jól a víz dalára; A buja, zsongó áriája Sorvasztó lázban égő lelkeké... Szállt, szállt a köd . . . S ők partot értek végre, végre! . . . Fülükbe sirt a viz regéje, A lelkűk izzó éneke . . . Egymásra néztek megremegve . . . Csitt / . . . senki itt ... s a ködlepelbe: Vad csókba forrt Icettőjök Ixdke . . . Szállt, szállt a köd . . . Két érző álma szállt a ködben, Két érző lelke megtörötten Sirt . . . sirt utána könnyezőn . . . Elváltak . . . ... És a viz regéje, Elandalitó bús zenéje, Utánuk hangzott fájón . . . résztvevőn .. . Szállt, . . . szállt a köd . . . Peterdy Arulor. W I. Az igaz, erős és földöntúli szerelemről. István oly végtelenül szellemes fiatal ember volt, hogy gyengébb Írásaimnak igen gyakran ő az alapeszméje. Jelen esetben Lenkét szerette igaz, erős és földöntúli szerelemmel, aki hasonlóképen Istvánhoz vonzódott igaz, erős és földöntúli szerelemmel. Eme jelzett szerelmet úgy akarta István — igen helyesen — a Lenke 18-ik születésnapján kifejezésre juttatni, hogy tizennyolc szál virágot szive melegével és dróttal összefűzvén, gyengéden átadta Lenkének. A gazdag Gábor, bár távolról sem volt ily szellemes, de szintén szerette a gyermeteg és hamvas Lenkét és elég sajnos dolog, hogy tudomást véve az esetről még az nap délelőtt száztizennyolc szem igaz gyöngygyei kedveskedett a leánykának. — Csak tizennyolc . . . nem száztizennyolc . . . mondta pirulva de épen nem eluta- sitólag a gyermeteg és hamvas Lenke. — Annak jeléül, hogy a százasok nálam nem számítanak mikor magáról van szó . . . felelte érzéssel a gazdag Gábor. István szellemi tökélye mérhetetlen semmisnek tűnt fel e pillanatban Lenke előtt és e perctől fogva Gábort szerette igaz, erős és földöntúli szerelemmel . . .
