Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
II. évfolyam. 14. szám. flagysomkui, 1905. április 2. Klöfizetési ár : Egész évre .................8 K Negyed évre .... 2 K Fé l évre......................4 „ Egy szám ára . 20 fillér átszerkesztő : Jiarna Jienő. Főmunkatárs: Borgida József. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 38*. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kiadás: .... 16.766 K 77 f. Pénztári maradvány: 871 K 35 f. (1. Alapok. I. Községi közmunka: Bevétel: . . . 3.050 K 57 f. Kiadás: . . . 1.660 K 12 f. Pénztári maradvány: 1.390 K 45 f. 2. Leányiskola alap: Bevétel: . . . 6.268 K 34 f. Kiadás: . . . 1.241 K 64 f. Pénztári maradvány: 5.026 K 70 f. 3. Községi szegényalap: Bevétel: . . . 1.655 K 13 f. Kiadás: ... 667 K 53 f. Pénztári maradvány: 987 K 60 f. 4. Községi iskolaalap: Bevétel: . . . 401 K 87 f: Kiadás: . . . — K — f. Pénztári maradvány: 401 K 87 f. 5. Községi faiskola alap: Bevétel: ... 107 K 52 f. Kiadás: ... 100 K — f. Pénztári maradvány: 7 K 52 f. 6. Gróf Teleki Géza alapítvány (TÖZOltó-alap): Bevétel: . . . 2.209 K 41 f. Tavaszi közgyűlés. Múlt hó 26-án tartotta a község képviselőtestülete az évi rendes tavaszi közgyűlést, a rendes közgyűlések között is a legfontosabbat. Hogy miért a legfontosabb? Mert ez a rendes közgyűlés van közvetlen deczem- ber 31-e után; mert ez a rendes közgyűlés az uj év első rendes közgyűlése; mert ezen a közgyűlésen kérik számon a község elöljáróitól: mit végeztek az elmúlt évben? A közgyűlés fontossága mellett bizonyít az is, hogy mielőtt a község jegyzője és pénztárnoka a közgyűlés összesége elé terjesztenék a számadásokat, előbb a számadásvizsgáló bizottság teszi azokat vizsgálat tárgyaivá. A tévedés, az elnézés, a hibázás ki van zárva. Annyi, a számokhoz szigorúan értő és azokkal pontosan foglalkozó komoly ember felülvizsgálata kizár minden kétséget az el- hibázás tekintetében. És mondhatjuk: a számok mint bátor katonák vonultak fel a küzdőtérre: a komoly közgyűlés szigorú színe elé. Bátran száltak szembe a lövegek, a kartácsok: a megjegyzésekkel. Minden félelem és zavar nélkül állták meg' helyüket, mintha mondták volna: íme, itt vagyunk, nem félünk; vezéreink nem vallanak szégyent miattunk, mert egész éven át hű és becsületes munkát végeztek velünk. De nemcsak a számok mondották ezt. Az elismerés hangján nyilatkoztak gróf Teleki Sándor elnöklete alatt Hirs Náthán, Frankovits Mór és Goldstein József is, mint a számadás vizsgáló bizottságnak annak idején jelen volt tagjai. És elismerést jelent az az egyhangú határozat is, melylyel a közgyűlés az elébe terjesztett számadásokat elfogadta. * Lássuk tehát: mit beszélnek a számok? I. Pénztárak. 1. Községi pénztár: Bevétel: . . . 24.285 K 98 f. Kiadás:. . . . 23.797 K 95 f. Pénztári maradvány: 488 K 03 f. 2. Kórházi pénztár: Bevétel: . . . 17.638 K 12 f. A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCZÁJA. Kóroczék nem válnak. — Irta: Csizmadia Sándor. — Nagy ideje annak, van talán harmincz esztendeje is, mikor hire futott a faluban, hogy egy kis Kórocz válik a feleségétől, jobban mondva a feles ege az urától. Akkor még a kis Kórocz nem járt olyan két oldalra, mint most; a csizmaterhét el bírta anélkül, hogy mindég ut áná hajolt volna, hol jobbra, hol balra. A pipát is úgy meg tudta még akkor is szorítani a szájában, hogy bizony nem folyt ki a pipaszár mellett a nedvesség, végig ereszkedve az álián, mint a csendes eső a kukoriczaszáras tetejű istálló megrokkant falán. Mindenki csodálkozott a futó híren. Mert a faluban nagyon tudnak csodálkozni. Természetesen a két szomszédasszony tudja meg először az esetet kik aztán csupa sajnálkozásból összeszaladják ismerőseiket s mikorra a kakas egyet kukorékol, már az egész falu tudja a Kóroczék csúfságát. Titkolózva adják egymásnak a hirt s csak mikor már nincsen élő lélek a faluban, a ki ne tadná: kezdenek rajta gondolkozni, hogy miért is történhetett a nagy eset. Még ha szép, csinos volna az asszony?! De nem az ! Olyan az arcza, mintha már a honfoglalásnál is ott lett volna. Valami nagyon fiatalnak senki se ösmerte, talán úgy is születhetett már öregnek. Aztán még ha adna magára valamit! Úgy lóg rajta a ruha, mintha egy piszkafát öltöztetnének fel női ruhába. Az arcza is csak akkor lát vizet, mikor a piaczról jövet a záporeső útban éri. Igaz, hogy a kis Kórocz se valami nagy gavallér. Aztán még az a hibája is megvan, hogy nagyon kicsiny. Általános vélemény szerint mégis éppen egymáshoz illenek. Miért akarnak hát elválni ? A paphoz kerültek az ügyükkel. Az adta őket össze — hát az is tegyen most közöttük igazságot. A papnak nem is volt könnyű dolga, mert a menyecske kijelentette kereken, hogy az urával egy födél alatt nem lesz, egy kenyeret nem eszik. Az ember azonban azt állította, hogy ő nem akar válni, mert az asszonynyal meg van elégedve. Neki más nem kell, már csak azért sem, mert aligha is kapna mást. Még pedig nem azért, mintha ő rajta nem kapkodnának, hanem azért, mert nincs több olyan jóravaló asszony a világon, mint a felesége. Ébben a a hitében annál jobban megerősödött, minél jobban válni akart tőle az asszony. „ Nem is volna Kóroczéknál semmi baj, ha a mit az egész falu tudott, azt a Kóroczné is tudta volna. De nem tudta. Ellenkezőleg! Abban a szigorú meggyőződésben élt, hogy az ura éppen nem méltó hozzá. Nem is tudja, hogyan kerültek össze. Hozzá erőszakolták ahhoz a furcsa kis emberhez. Komoly arczczal fogadta őket a pap. Neki ugyanis nagy oka volt a komolyságra, mert a párbér forgott veszedelemben. A vallás vallás marad akkor is, ha az emberek nem élnek egymással, hogyan lenne párbér, ha nem volnának párok. — Hát aztán mi bajotok, kedves gyermekeim ? — Nem vagyunk megelégedve egymással — felelt az asszony — a köténye sarkát bab- rálgatva. — Te sem vagy megelégedve fiam ? — fordult a kis Kóroczhoz. — Én tisztelendő ur. Én inkább nagyon is meg vagyok elégedve. Nem is azért jöttem én ide, hanem hogy beszéljen a lelkünkre, aztán hadd éljünk együtt. A tisztelendő homlokáról, mintha égy árnyék eltűnt volna. De csak tovább folytatta a faggatást. — Hát miért nem vagy te megelégedve leányom ? — Mert hogy olyan szegény. Nincs ám neki semmije. Talán még a rajta valója sem az övé. — De hiszen úgy tudom, hogy te is szegény vagy. — Az ám; éppen az a baj. Minek éljen egymással két koldus? Hiába tesszük össze a két semmit, csak semmi az. Ha már neki nincs semmije, miért nem kereset magának olyant, a kinek van ? - Én is kerestem volna magamhoz valót.
