Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-02 / 14. szám

2

KŐVÁRVIDÉK

1905. április hó 2.

Kiadás: . . . 209 K 41 f.

Pénztári maradvány: 2.000 K — f.

7. Állami iskola fentartási alap:

Bevétel: 635 K 81 f.

Kiadás: ... — K — f.

Pénztári maradvány: 635 K 81 f.

8. Vagyontalan állitáskötelesek alapja:

Bevétel: ... 21 K 64 f.

Kiadás : ..._____—•_ K — f.

Pénztári maradvány: 21 K 64 f.

9. Erdőkezelési költség alap:

Bevétel: . . . 558 K 69 f.

Kiadás: . . . 551 _K_09 f.

Pénztári maradvány: 7 K 60 f.

10. Iparos tanoncz=iskola alap:

Bevétel: . . . 515 K 45 f.

Kiadás: . . . 478 K — f.

Pénztári maradvány: 37 K 45 f.

11. Járványkórház építési alap:

Bevétel: . . . 1.429 K 71 f.

Kiadás: ... — K — f.

Pénztári maradvány: 1.429 K 71 f.

12. Tenyészbika alap:

Bevétel: . . . 38 K 65 f.

Kiadás : ... — K f.

Pénztári maradvány: 38 K 65 f.

III. Adók:

1. Állami adó: Befolyt 14.992 K 91 f.

2. Hadmentességi dij: Befolyt 557 K.

3. Fegyveradó: Befolyt 14 K.

4. Házalási adó: Befolyt 6 K.

5. Kereskedelmi- és iparkamarai illeték: Befolyt: 98 K 50 f.

1/a. Állami adók után késedelmi kamat: 341 K 37 f.

6. Vármegyei útadó: Befolyt 2171 K

30 f.

6/a. Vármegyei útadó után késedelmi kamat: 20 K 42 f.

Mint e számok- és kimutatás elénk tárják, a község elöljárói összesen 2 pénztárt, 12 alapot és 6 adónemet kezelnek.

A pap látva, hogy mi a baj hosszú prediká- cziót tartott nekik a szegénység jóságáról. Hogy milyen dicsőséges dolog szegénységben élni. Meg is van Írva: a szegényeké és elesetteké a menyeknek országa. Hogy a gazdagnak milyen kin és gyötrelem az élete. Mindig a vagyonát kell őriznie, mert hátha az árvíz elviszi, a rossz emberek felgyújtják, a tolvajok ellopják. A két együgyű lélek földre szegzett szemmel hallgatta a jóakaratu beszédet s mire a tisztelendő a végére ért, egészen megbarátkoztak a szegénység gondolatával és egymást is szebbnek, meg jobbnak találták.

És mikor a pap azt mondta nekik: — Gondoljátok meg még egyszer, gyermekeim! — mindketten egyszerre felelték:

— Majd meggondoljuk.

De ez a megnyugvás csak addig tartott vagy talán még addig se, mig hazaértek. Bizony csak úgy éltek megint egymással, mint a kutya a macskával. Az asszony pokollá tette a kis Kórocz életét. Neki meg még rogyósabb lett a járása, még jobban a szájába lógott a bajusza s még jobban előre hajolt a háta.

Akkor volt némileg megelégedve sorsával, ha hazulról távol volt munkában. Kijárt dolgozni a téglaverő gödörbe a faluszélre. Itt ta- licskázta a nehéz sárt naphosszat, hétről-hétre. Úgy ismerték a többi munkások, hogy sohase eszik egyest a hasával. Társai gyakran tanácsokat adtak neki az asszonynyal való bánásmódot illetőleg.

(Folyt, köv.)

a

Es ha az összforgalmat vesszük e sok, különféle pénzösszesitéséből, óriási összeg áll elénk.

íme: az összes pénzforgalom az 1904. évben 76.818 K 39 f.

Iparosaink kiképzése.

A magyar agráriusok hagyományához tartozik az iparos osztály, különösen a kisiparos felkarolása. Gondoskodásuk tárgya az elejétől 1 fogva s már 1895-ben az akkor tartott kongresz- szuson Bernát István javaslata folytán a kis- 4 iparosok érdekeinek védelmére s ügyeiknek tanulmányozására külön bizottságot alakítottak. Azóta az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet is meg- ' indította a mozgalmat, megteremtve többek között az iparos szövetkezeteket is.

Mióta megszületett és elterjedt a gyáriipar s uralomra jutott a nagy tőke, ez nem csak nálunk, hanem a külföldön is leigázta a kisipart. A mit az iparos egy-két segéddel eddig egy nap alatt végzett, azt a nagy gyárak gépei nagy menyiségben, tehát kevesebb költséggel előállítják alig néhány óra alatt. A piaczot elárasztotta az olcsó gyári árú, s iparos tartósabb készítményét alig értékesíthette. Felállították ugyan a kereskedelmi és iparkamarákat, de mi az eredmény ? Hogy a nagy tőkések kezében összpontosult kereskedelem és gyáriipar a kama- , rák által csak saját érdekeit óvja, a kisipar í pedig még a legnagyobb sérelmekkel szemben sem részesül védelemben. A nagyipar nyomása alatt megcsappant a mesterek, sőt a tanult iparossegédek száma is, mert hiszen a gyárban kiképzést nyerni nem lehet, a munka túlságos elaprózása miatt.

Az iparos és kézműves osztály talpra állítására a művelt nyugati államokban a tanoncz- képzés rendezése által megtették az első lépést. Mindenek fölött felállították a külön iparkamarákat vagy felügyelő-bizottságokat. Németország- ! ban 1900. április hó 1-én lépett életbe az iparkamarai intézmény, a melynek czélja mindenek előtt a tanoncz-ügy rendezése és felügyelete továbbá az iparos segédek vizsgálata s a vizsgálóbizottságok alakítása. Szakiskolákat állítottak fel és arra igyekeznek, hogy a mestereket, segédeket és tanonczokat úgy saját szakmájukban, mint erkölcsileg, is magasabb fokra emeljék, Miután a kamarák még csak 3 évre működnek, határozottan nem tudjuk megállapítani, vájjon minden irányban megfelelnek-e, a követelményeknek? Hiszen mint minden uj intézmény iránt, úgy itt is eleinte bizalmatlanok voltak maguk az iparosok is, akiknek érdekei védelmére ezek a kamarák létesültek.

Megalakulásunk után legelső feladatuknak tartották, hogy a tanoncz-ügy rendezése által előmozdítsák a kisipar érdekeit olyképen, hogy képzett iparostanonczokat és segédeket neveljenek; eddig ugyanis majdnem általános szokás volt, hogy a mesterek a tanonczokat vagy kézműves-inasokat sok fölösleges vagy házi munkára használták, a helyett, hogy nekik, a kellő kiképzést nyújtották volna. A gyárak pedig tanonczokat egyáltalán nem foglalkoztattak csakis képzett segédekre tartottak igényt.

Az iparoskamarára vonatkozó rendelet a tanonczszám és tanulási idő megállapítását is javasolja, azonban értesülésünk szerint az iparoskamarák eddig erre nem terjesztették ki működésűket, azért, mert az a véleményünk, hogy a tanonczok számát csak akkor szükséges korlátozni, hogyha több tanoncz képeztetett, mint a mennyi alkalmazást nyerhet. Itt a legnagyobb óvatosságra van szükség, ha nem akarjuk azt, hogy az iparososztály lassankint nagyon is megfogygyon. Az iparoskamarák eddig egyes kerületek felett gyakoroltak felügyeletet, azonban helyenként már felmerült az a vélemény, hogy jobb lenne egy-két felügyelőt alkalmazni e czélra, a kik jobban volnának képesek megfigyelni és megállapítani, vájjon a tanoncz-ügy rendezésére hozott intézkedések pontosan betartatnak-e?

Az iparkamarák igen fontos intézkedése az, hogy mielőtt a tanonczból segéd lesz, vizsgát kell letennie. Eleinte természetes, még a mestereknél is meglehetős visszatetszésre talált ez a követelés, most azonban a berlini iparkamara jelentése szerint mind nagyobb körökben elismerik, minő haszonnal járnak ezek a vizsgák a tanoncz további pályájára nézve. Gyakori esetek merültek fel ugyanis, a mikor egyes gyárak azért nem fogadtak fel kitanult segédeket, mert ezek nem tették le a vizsgát.

Az iparossegédek szívesen alávetik magukat ennek a képesítő vizsgának, általában jó eredménynyel. Az aacheni kamara 1901/2. évi jelentésében azt mondja, hogy a vizsgákon az iparossegédek, gyakorlatilag teljesen megfeleltek, sajnos azonban, az elméleti vizsgáknál az eredmény kevéssé volt kielégítő, a minek oka ugyan az is lehet, hogy ebben a kerületben nagyon sok hollandi születésű iparos tanoncz tette le a vizsgát, a mi természetesen a német nyelv miatt nehezükre esett. A vizsgáló-bizottságok egyáltalán azon a nézeten vannak, hogy a továbbképző és szakiskolák szorgalmas látogatása a tanonczokra elengedhetetlenül szükséges. Éppen azért ezeknek az iskoláknak és tanfolyamoknak minél nagyobb számban való létesítése mindenütt kívánatos.

Tervbe vették továbbá az iparosmesterek vizsgáját, valamint a mesterképző tanfolyamok létesítését is. Erre nézve ezeket irja a berlini iparoskamara jelentése: A tanfolyamok által az iparosok ismeretetik kibővítése folytán képesek lesznek az újkor legnagyobb igényeinek is megfelelni s a kitanult mesterek mellett a tanonczok is kielégítőbb kiképzést fognak nyerni. Ezek a mester-tanfolyamok nemcsak az iparosoknak, hanem magának az iparnak is hasznára fognak válni.

Németországban léteznek iparosszövetkezetek, de mégsem terjedtek el oly mértékben, mint kívánatos, pedig hasznukat az paros- kamarák is elismerik. Hogy számuk nem oly nagy, mint lehetne, annak oka, leginkább az, hogy az iparosoknak nem áll módjukban kellőleg megismerkedni a szövetkezetek irányával, czéljával és üzletmeneteiével. Az iparoskamarák tehát azon is igyekszenek, hogy a szövetkezetek létesítését lehetőleg előmozdítsák.

Fontos intézmények azok, a melyeket az iparoskamarák az iparosok és kézművesek szellemi kiképzésének érdekében létrehoztak. Ilyenek mindenek előtt az iparos könyvtárak, a tanoncz-otthonok, segéd vagy tanonczmunkák kiállítása, továbbá a strálsundi iparkamara által felállított jogi tanácsadó intézménye. Három év alatt meggyőződtek Németországban arról, hogy az iparoskamarák felállítása az iparososztály érdekében nagyon is fontos. Évről-évre nő az iparkamarák hasznothajtó tevékenysége és a kézművesek, bizalma irántuk.

Körjegyzőségünk új beosztása.

Hogy a jegyzőknek sok a dolguk: azt a nagymélsóságu belügyminiszter úr is elismeri. Ezt bizonyítja legalább az a körülmény, hogy a törvényhatóság előterjesztésére engedélyt adott a nagyméltóságu belügyminiszter úr arra, hogy megyénk területén 12 új körjegyzőséget szervezzen. Sőt e czélra évente tetemes összeget utalványozott ki megyénk részére.

Ebből kifolyólag felhívást intézett a vármegyei főispán a megye főszolgabiráihoz, hogy