Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-12 / 7. szám
Hivatalos közlöny. A járás jegyzői által legutóbb tartott tiszti értekezleten lapunkat, ,,a nagysomkuti járás jegyzői egyletének hivatalos közlönye“ gyanánt fogadták el. Szinészet. E hó 6-ikától, mint azt már múlt számunkban is jeleztük, Asztalos V. Sándor és Nagy Albert társulata játszik községünkben. Egy franczia bohózattal kezdték előadásuk sorozatát. Czime: „ Egy helyett két anyós" 7-én „A régi szerető“-1, 8-án ,A képviselő nr“-at, 9-én ,,Náni“-t láttuk. Az előadásokról általában csak azt mondhatjuk, hogy nagyon látszik rajtuk az, hogy a két társulatnak még nem volt ideje összeszokni, összetanulni. Megbízás. A magyarországi aut. orth. izr. hitfelekezetnek Budapesten e hó 27-én tartandó országos közgyűlésére a nagysomkuti izr. hitközség Goldstein Józsefet küldötte ki és azon vele képviselteti magát. Nagylelkű adomány. Gr. Schőnhorn Frigyes Károly a „Beregvármegyei Közművelődési Egyesület“ javára ezer koronát adományozott. Küldöttség. Folyó hó 8-án adta át a nagysomkuti izraelita hitközség küldöttsége gróf Teleki Pál országgyűlési képviselőnek jegyzőkönyvben foglalt köszönetét azon 600 koronáért, melyet mint már említettünk, az izr. templom kifestésére adományozott. A küldöttség nevében Franlcovits Móricz hitközségi elnök, a hitközség hálás köszönetének kifejezése mellett adta át a jegyzőkönyvi kivonatot, miért gróf Teleki Pál a küldöttség tagjainak: Simon Éliás, Goldstein József, Ecker Béni és Hirsch Menyhértnek szívélyes köszönetét mondott. Pótbejárás. A kereskedelemügyi miniszter elrendelte a Bikszádig építendő vasút vonalán a közigazgatási pótbejárást, melyre a kormány részéről Tárnoky Móricz vasúti főfelügyelőt küldötte ki. Határidőül e hó 20-ikát és a következő napokat tűzte ki. Kiépülő rendház. Nagybányán a minorita- rendház épületének homlokzatát egész utcza- hosszat kiépítteti és 12 bérlakást készíttet benne. Az építkezést Tabakovics Emil, aradi műépítész fogja vezetni. Az épület Nagybánya legdíszesebb épülete lesz. Adomány. A nagysomkuti ev. ref. templom építkezési czéljaira Papp István ev. reí. esperes és neje 50-50 koronát, Simon János s.-m.- berkeszi állami tanitó pedig 20 koronát ado1905. február hó 12. első napon. Mintha nem is húsból és vérből, hanem száraz fából lettek volna. És Nagy Mihálynak az ide-oda bicsakló véznaság kezdett imponálni. Valami rettenetes erő lakozhatik ezekben a megszáradt csontokban! Vagy talán végképen elszoktak a pihenéstől. Olyan örök mozdony félék, a mit csak meg kell kenni időnként, azután megy a végtelenségig vagy talán a nagy gyámoltalanság ad nekik olyan rettenetes szívósságot. Ez utóbbi gondolat vett legjobban erőt rajta és féktelen gyűlölet ébredt fel czimborái iránt lelkében. Utálta azokat a gyatra férgeket, kik a szakadatlan mászkálásnál egyebet nem tudnak és nem is mernek. El is határozta magában, hogy olyan emberekkel nem érdemes dolgozni. Vacsora után a góré helyett az istállóba ment, hol bele feküdt a széna tartóba. Hogy ne legyen egyedül, maga mellé vette a vasvillát. Mikor leheveredett, úgy érezte magát, hogy jobb lenne talán soha fel se kelni. Szinte minden porczikája mosolygott a nagy gyönyörűségtől. De azért elhittette magával, hogy nem a fáradtság miatt, hanem a czimborái iránti megvetésből hevert le. Hogy a szolgálatot ott hagyja, eszébe sem jutott, mert akkor még az volt a cseléd erkölcs, hogy ha vasat rágat a gazda, akkor is ki kell szolgálni. Inkább a gazda szökjön el, Nagy Mihály is ennek az erkölcsnek megfelelőleg gondolkozott. Egy darabig csak várták Mihályt a góréba s mivel nem ment, az öreg béres fejét csóválva mányoztak. Fogadják a nemesszivü adakozók hálás köszönetiinket. Szappanyos József főgondnok, kir. járásbiró. Bevont kauczió. Klein Vilmos, ki a „Szatmári Napló“ politikai napilap kauczió- ját annak idején letette, azon indokból, hogy a lapnak személyeskedő és sértegető politikájával szolidaritást nem vállal — a kaucziót visszavonta. — És beteljesült az a jóslat, amit lapunkban a „Szatmári Napló“- ra vonatkozólag megindításakor mondottunk. Hirtelen halál. E hó 6-án öreg vándor kért | és kapott szállást Muntyán György helybeli | lakosnál. Másnap reggel betegségről panaszko- ! dott és miközben szállásadója a kórházba szállította, az utón meghalt. A nála talált iratok szerint Marosán László volt és Szamosujváron birt illetőséggel. Városház újjáépítés. Szatmár város városháza | már régebben szűknek bizonyult. A napokban ! a tanács is elhatározta az újjáépítést. Egy bizott- | ságot küldtek ki, melynek hivatása lesz kész ; tervet és költségvetést a tanács elé terjeszteni. És Szatmár városa ismét gazdagabb lesz egy | modern, szép épülettel! Az általános jövedelmi pótadó bevallására nézve a határidő január hó végével lejárt, azonban igazolt kérvénynyel február 15-ig a jegyzői hivatalnál még beadhatják a vallomási iveket azok, akik elmulasztották. Kéménytüz. Végzetessé válható kéménytüz volt az elmúlt napokban. A megyeháza kéménye gyuladt ki. Szerencsére idejekorán észrevették és eloltották, ami nagy szerencse volt, mert 1895-ben hasonló kéménytüzből származott az az óriási tűz, melynek a megyeháza fedélzetén kiviil 10 — 12 épület esett áldozatul. Leégett iskolák. Nagyszöllős elemi és polgári iskolái a múlt hét folyamán leégtek. Az előadásokat mostan bérházakban tartják. Lopás. Durus Juon duruzsai lakostól e hó 2-án éjjel két boglya szénát loptak el. Hosszas nyomozás után végre sikerült a csendőröknek a tettes nyomára jutni. A tettesek: Csocsán Va- szalika és Denefalván Juon a Petri duruzsai lakosok, kik tettüket beismerték, valamint azt is, hogy a lopott szénát Benefalván Szimjon duruzsai lakosnak adták el. Mindhármuk ellen folyik a vizsgálat. Véres verekedés. Varalyun a Spáring-féle korcsmában iddogáltak Péter Juon és Záh VaKÓVÁRVIDÉK indult az istálló felé, hogy megnézze, mit csinál már annyi ideig. Az istálló küszöbén megállva beszélt: Mihály itt vagy ? — Itt — felel amaz a szénatartóból. — Mit csinálsz? — Hát fekszek! — Gyere morzsolni, mert hiba lesz! — Hiba ám, ha el nem kotródik kend innen, mert úgy oda találom hajítani ezt a vasvillát, hogy semminek sem lesz jó egyikük se! Az öreg béres nagyon megijedt a vasvillától. Sietett is elhordani magát a veszedelmes helyről. Hízelkedő megbotránkodással jelentette az egyik gazdának, hogy mire vetemedett Mihály. A gazda sietett is a lázadó megfékezésére. Csakhamar elszaladt azonban lőtávolon kívül, mert Mihály olyan szitkozódással fogadta, hogy jobbnak látta onnan mihamarabb elkotródni. Nem is szóltak azontúl Mihálynak többet, csak magukban dühöngtek ellene. Mert biz az borzasztó dolgokat művelt. Egész nap felségesen nyújtózkodott a szénatartóban. Egy szalmaszálat odébb nem tett volna, csupán a vasvillát ölelte szorosan magához, mint valami szép lányt a karjai között. De drága szerszám is a vasvilla tanyán, kivált ellenséges népség között. A tanyaiakat az boszantotta vérig, hogy Nagy Mihály, bár se éjjel, se nappal nem csinált semmit, evés idő- j ben mindég felkelt, pontosan megjelent a fa ; alatti asztalnál és evett három ember helyett is. Azután pedig vissza ballagott a szénatartóba ; szalika duruzsai lakosok. Mikor már többet vettek be a kelletténél a jóból, a képviselőválasztásokból kifolyólag összeszólalkoztak ; aminek az lett a vége, hogy Záh Vaszalika véresre verte Péter Juont. Kést rántott gazdájára. Márkis Demeter gazdájára, Kovács Dániel vendéglősre kést rántott, de rossz szándékában a jelenlevők megakadályozták. A kocsis ittas volt a tett elkövetésekor és másnap bocsánatot kért. Figyelem. Az általánosan elösmert Osers és Bauer czégnek mai lapszámunkban megjelent hirdetésére ez utón is felhívjuk olvasó- közönségünk ügyeimét. Vásári zsebnaptár 1905. Húsipari és állatforgalmi évkönyv az egyes napokra eső vásárok pontos jegyzékével. Ingyen és bértmentve megküldik minden mészáros, hentes, állatkereskedő czimére, aki legalább félévre előfizet a Mészárosok és Hentesek Lapjára. Előfizetés félévre 6 kor. - Kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület Erzsébet-körut 2. Gál Jenő (ezelőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irdája Szatmáron, Batthyányi-utcza 1. szám alatt van. Piaczi árak az 1905. évi február hó 6-iki hetivásár alkalmával: Búza - (100 kgr.) - 20 K 90-2095 Rozs - „ „ - 17 „ — —17'10 Tengeri „ „ - 19 „-------19G0 Za b - „ „ - 13 „ --13-05 _________3 CS ARNOK. Mese. Arany tollú szép madárka Volt egy kis kalitba zárva S szűk határ közt elrepdesve Dalolt fájón, keseregve. * Bús szivének nagy fájdalmát Önté dalba napokon át. Szive messze vonta volna, Sutjában a kis rostélyka! * Szomszéd rétről más madárka Vetődött im a háztájra, Meghallván a bus beszédet, Melléje szállt, csicserészett . . . * S a rab madár szabad párja Sokszor szállt a kalitkára és úgy nyújtózkodott ott egész nap, mintha legalább ezer holdas birtokos lett volna. A gazdafiak nagy felháborodással panasz- I kodták otthon apjuknak a szörnyű esetet. Az öreg pedig elgondolkodott és nagy sokára csak ennyit mondott: — Ne bántsátok, majd elrösteli az egyszer magát ! Nem is bántották azután Nagy Mihályt. Rendesen behívták enni, evés közben szóba is állottak, tréfálkoztak is vele. Sőt evés időn kívül is vittek neki elemózsiát a szénatartóba, hogy ne koplaljon. A szolgáló lány mindig azzal adta neki az eleséget:- Gazda uram küldte. Nagy Mihályt azonban mind ez nem hatotta volna meg, hanem szörnyen unni kezdte már az úri állapotot. Borzasztóan kipihente magát, nem tudott már aludni sem. Olyan volt, mint a nehéz beteg, ki egész éjjeleket fennvirraszt. Aztán azon is elgondolkozott, hogy azok a nyavalyás emberek, ott a góréban, hogy bírják : a munkát. Róla bizony még majd azt hiszik, hogy kidőlt, azért hempereg egész nap. Addig gondolkozott, hogy egy este szép csendesen odasompolygott a többi közzé és morzsolni kezdett hat ember szorgalmával. Elröstelte magát. De már nincsenek ilyen röstelkedő cselédek, azért is pusztul a középosztály.
