Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

KŐVARVIDÉK

3

R liszt és a kenyér drágítása.

Csodálatos, hogy a budapesti napilapok egyszerűen napirendre térnek a budapesti malmok kartelle fölött. Lehetséges, hogy a mozgalmas és válságos események kötik le a napilapok figyelmét s elsiklanak e miatt a malomkartell egy súlyosan latba eső ténykedése felett. Csendesebb, szenzációkban szegényebb időkben a malmok eljárása nem kerülte volna el a közvélemény »súlyos kritikáját.

A kartellek manapság áldatlan szerepet játszanak szerte az egész világon, mert a közönség rovására biztosítanak a kartellirozott árunak magasabb árakat, melyeket mesterkélten felcsigáznak, hogy minél több hasznot vágjanak zsebre a kartell gyáros tagjai. Nálunk a kartellek legerkölcstelenebb fajtája kezd most divatba jönni: az élelmiszer kartellek.

A budapesti malmok karteilbe lépnek s meg állapodtak abban, hogy egyelőre hetenként csak négy napon át őrölnek. A többi napon keresztül üresen fognak állani az óriási garatok, a kenyér fel van függesztve ezeken a napokon. Azonban csak egyelőre lesz igy. Ha sikerül a magyarországi malmokat egy kar- telibe tömöriteni, a malomring heteken, esetleg hónapokon át nem fog őrölni semmit sem. így kívánja ezt a malomtulajdonosok jól felfogott érdeke. így kívánja ezt a tehetetlen pénzeszsák, szívnek, erkölcsnek, tisztességnek meg- rontója.

Ez egy fontos közgazdasági esemény, a melynek még fontosabb társadalmi kihatása van. Ugyanis ha a malmok nem őrölnek, kevesebb lesz a liszt, aminek természetes folyamánya, hogy drágább is lesz. Ez kézen fekvő dolog. A szegény emberek mesterséges megdrágítása a leggonosszabb bűne a pénzeszsáknak, az ilyen bűnt a középkorban börtönnel, száz korbácsütéssel büntették.

S ma ?

Azok a milliomos malombárók, akik a szegény ember kenyerét megdrágítják, bent ülnek a főrendiházban.

Józan és tisztességes felfogásból kiindulva, egy értelme sincsen annak, hogy a malmok beszüntessék, illetve redukálják üzemüket. Talán

1905. julius hó 16.

mintha semmi sem történt volna. Dolgozott, dolgozott szomorúan és komoran s várta a napját, a mikor odébb viheti innen a lelke terhét s kisírhatja magát valahol a másik határban, a hol senki se látja, vagy ha látja, senki sem ismeri.

Hanem másként történt, mint a hogy gondolta. Alig egy pár nap múlva az öreg plébános furcsa prédikációt tartott. Azt mondta, hogy vészélyben a haza, a kinek ép a keze, ép a lába, siessen a táborba, mert siet ám az ellenség is, hogy legázolja szabadságunkat, kiölje csengő, édes magyar nyelvünket.

Majoros uramban felpezsdült a vér. Hej, ha ő most fiatal lehetne ! Hej, ha nem reszketne úgy a keze, lába, hogy menne ő is azzal a rajjal, mely már is gyülekezik a községháza táján.

— Mester uram engedje el azt a pár napot a mi még hátra van. Hadd menjek én is a hazáért, a szabadságért.

— Ember vagy fiam ! — tört ki az öreg, könnyeit se tudván visszafojtani. Dehogy tartóztatlak, eredj, legyen veletek a magyarok Istene. Még a község házára is elkísérte s büszkén nézett végig a Jegény soron, mintha mondani akarta volna: Én már nem mehetek, fiam sincsen, de azért én is küldök magam helyett egy derék erős legényt.

Éppen akkor került elébe Pintér Bálint. Az öreg átölelte őt is.

— Te is mégy fiam! Legyen veletek a jó Isten ! Eredj!

— Biz én nem mehetek Majos bátyám — felelte a legény — nagy a gazdaság, az apám

azért kell az idén kevesebb lisztet gyártani, mert tavaly rósz volt a termés és a kevés búza ? Súlyosan érzi még most is Magyarország gazdanépe a tavalyi rósz termés következményeit s az idei jó aratásból remél kárpótlást. Ezt a ■ reményt silányitja tönkre a malomkartell, mert illuzoriussá teszi a jó termés eredményét, dacára a meglehetős búza áraknak.

Ugyanis azon körülmény, hogy éppen az aratás idején keveset őrölnek, illetve nem őrölnek a malmok, természetesen behatással van a j malmok vásárlási kedvére is; a gazda, aki nagynehezen várta, hogy az idei dús aratás i eredményével az adósságaitól szabaduljon, keserűen csalódni fog, mert amikor a gazda a piacra viszi a búzáját, a malmok nem fognak vásárolni.

A szegény gazda pedig nem képes arra, hogy ki tudja várni azt az időt, a mikor majd a I méltóságos malmoknak őrölni méltóztatik, sürgősen pénzre lévén szüksége, mindenáron kénytelen túladni a búzáján. A kizsákmányolt magyar gazda reménységét igy teszi tönkre a malomkartell. Egyrészt megdrágítja a lisztet, amelyből í a fogyasztó közönség kenyerét készít, másrészt lenyomja a búza árakat az aratás és az aratás j után való hónapokban. Dupla hasznuk lesz ez által a malombáróknak. A lisztet drágábban ; adják el, a búzát olcsóbban szerzik meg.

Ennél a cynikus lelketlenségnél, a pénzéhes spekuláció ezen orgiájánál csak az a könnyelműség nagyobb, mellyel a hatóságok, de a társadalom és a fogyasztó közönség is ezt a nyílt színen való rablást tűrik. A francia forradalom előestéjén a kenyérdrágitó pékeket a lámpa vasra akasztotta a nép. Milyen szerencse a malombárókra, hogy nem száztizenöt év előtt éltek.

Az ország közönsége méltán elvárhatja az intéző köröktől, hogy a malombárók túlkapásai ellenében megvédjék. Nem lehet közömbös az államra nézve, hogy magánvállalkozások önkényesen állapítják a liszt, kenyér és búza árakat. A malomkartell az ő célzataival egyenes merénylet a közérdek ellen, a legszemérmetlenebb speculáció a fogyasztó közönség s hozzá a legszegényebb néprétegek zsebe ellen.

Ez ellen pedig meg kell védni a publikumot.

nem győzi maga. Lesznek ott elegen nélkülem is. Az öreg molnár arca kipirult, alakja kiegyenesedett s villogó szemekkel végig nézve a szép szál legényt, 'dühösen lökte el az útból:

— Bestye gyávája! Rongylelkü kölyök! És én ezért akartam kiverni a házamból azt a derék legényt, a ki idegen létére megy a halál elé ériünk.

Az öreg kifakadásaiba — valami bajt vélve — rögtön ott termett a lengyel, ki eddig a többi közé vegyülve, mámoros epekedéssel várta az indulás jelét.

— Mi baj, jó uram? — kérdi a gazdájától.

Majoros uram pedig egyszerre, mintha

kicserélték volna, mondá neki:

— Ha majd beértek a városba, ugorj fel egy pillanatra a lányomhoz s mond meg neki, hogy én üzenem, öleljen meg, csókoljon meg búcsúzóul, úgy menj a csatába.

A derék legény oda kapott a gazdája kezéhez, hogy megcsókolja, de a szivére ölelte, össze-visszá csókolta s úgy kiáltott utána, mikor már elindultak:

— Aztán Pali fiam, vissza gyere, ha vége lesz a háborúnak, szükség lesz rád megint a malomban.

Betelt vagy másfélesztendő, mire visszajött. Az arca tele volt beforradt sebekkel, de azért véges végig csókolta valamennyit édes mátkája, a hűséges, szép Majos Eszter.

... Ez a história pedig arról jutott az eszembe, hogy éppen a napokban vette meg licitáción az öreg Krauszki Pál uram a korhelységben elpusztult Pintér Bálint valamennyi jószágát — az unokái számára.

HÍREK.

Julius 15.

Személyi hir. Vessprémy Sándor róm. kath. plébános hazaérkezett. - Dr. Péchy Péter járási főszolgabíró szabadságáról hazaérkezett s e hó 14-én elfoglalta hivatalát. — Mán Lajos takarékpénztári vezérigazgató családjával pár hétre mármarosi birtokára utazott. - Barthos Zsigmond pénzügyigazgató helyettes e hó 8-án községünkben tartózkodott. - Márton Sándor m. kir. erdőmester Gábor Sándor m. kir. főerdész társaságában községünkben időzött e hó 11-én. — Sándor Vilmosné e hó 11-én Bártfa fürdőbe utazott. - Frankovits Móric a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója pár hétre Pöstyén fürdőbe utazott. Székely Sándor törvényszéki bíró községünkben időzik.

Bírósági kinevezés. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke dr. Neubauer Ferencet a kir. tábla területére a szatmárnémeti kir. törvényszékhez joggyakornoknak nevezte ki.

Ügyvezető főispán. KriMőffy József belügyminiszter Szatmár vármegye és szatmárnémeti szab. kir. város főispáni hivatalnak vezetésével Nagy László megyei alispánt bízta meg.

Uj tanfelügyelő. Kováén Béla tanfelügyelő nyugdíjazásával üresedésbe jutott vármegyénk tanfelügyelői széke. Ezen megüresedett állásra a vallás és közoktatásügyi miniszter Bodnár Györgyöt nevezte ki. Őszinte örömmel regisztráljuk e hirt, mert e kinevezés oly férfiút ért, aki azt minden tekintetben megérdemli. E kinevezés őszinte örömet kelt mindenkinél, kit a tanügyek érdekelnek s nem nagyobb ez öröm .sehol, mint a vármegye tanítói körében. Üdvözöljük Bodnár Györgyöt uj állásában !

Birtokossági gyűlések. F. hó 11-én délelőtt 10 órakor a közös nemesi birtokosságnak volt gyűlése hirdetve. Ezen azonban az elnökön kívül csak alig egy-ketten jelentek meg. A gyűlésre kitűzött tárgyak a közös nemesi erdő felosztása folytán tárgytalanokká váltak. Ennek jegyzőkönyvbe vétele után berekesztetett a meg sem nyitott ülés. — Ugyané nap délután 3 órájakor a volt úrbéresek tartottak gyűlést. Úgy ezen, mint az előbbin jelen volt Márton Sándor m. kir. főerdész, a közig, bizottság megbízottja. A tagok e gyűlésre sem jöttek össze nagy számban. A gyűlés tárgyai az igény- jogosultak jegyzéke és a gazdasági ügyviteli szabályzat megállapítása — voltak. A gyűlés 5 órakor ért véget.

Az uj főispán. A ,, Szatmár megyei Közlőin/" jó helyről szerzett értesülése szerint Nagy László vármegyei alispánnak főispánná való kinevezése már a napokban várható.

Áthelyezett segédtanfelügyelő. A vallás és közoktatásügyi miniszter Gálfy Lajos besztercze- naszódvármegyei s. tanfelügyelőt hason minőségben a szatmárvármegyei tanfelügyelőséghez helyezte át.

Uj közigazgatási gyakornokok. Kristóffy belügyminiszter főispáni székéből való távozása előtt ifj. Kölesei Kende Péter kolozsvári, Lárin Tivadar atyai és Tóth Tibor patóházai lakos végzett joghallgatókat közigazgatási gyakornokoknak nevezte ki.

Kör-közgyám választások. E hó 12- és 13-án

folytak le a kör közgyámi választások a hosz- szufalusi és kovási körben. A hosszufalusiban 12-én Kozma János, a kovási körben 13-án Pávay Gábor lettek megválasztva egyhangúlag.

Elveszett aranyóra. Özv. Szalag Gáborné e hó 9-én, templomba ment, elvesztette kis női aranyóráját lánccal együtt. Ez utón is kéri a becsületes megtalálót, hogy azt neki illő jutalom ellenében adja vissza.

Nemzetközi pályadij a trachoma gyógyítására.

A belügyminisztérium még 1903-ban két, egyen- kint 1000-1000 koronás pályadijat tűzött ki olyan orvosi művek jutalmazására, amelyek a trachoma pathologiájával foglalkoznak. A pályázat iránt élénk érdeklődés mutatkozott, ameny- nyiben a beérkezett 19 pályamű között német, spanyol, angol, orosz és osztrák orvosok művei is voltak. A két német és egy magyar egyetemi tanárból álló jury a napokban ült össze és az egyik dijat egyhangúlag Kuhnt königsbergi egyetemi tanárnak ítélte oda a trachoma therapeutikjáról irt müvéért. A másik dijat azonban nem adhatták ki, mert a többi beér-