Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-06 / 2. szám
Nagy-Somkut, 1904. I. évfolyam 2. szám. edd deczember hó 6. A O Z E R 1) E A Ü T Á R S A I) A L M 1, 11 E 1 1 L A P. Egész évre Fél évre Elöfiz<#ém*ár: MEGJELEN 8 kor. Negyed évre ... 2 kor. . h kor. Egy szám ára 20 lillér. MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG : Nagy-Sumkuf, Teleki-tér 388. • é. KIADÓ HIVATAL: Nagy-Somkut, főuteza 322. A lélek neveléséről. „Legyen világosság!“ Ez volt az Örökkévaló első igéje, mindjárt a világ teremtésekor és ennek az eszmének kitartó szolgálatába szegődtek Istennek népei — a müveit emberiség. Midőn még Egyiptomban, az ókör e legműveltebb és a művészeteknek e mesés országában sötétség honolt Amidőn ott a misztériumok sötét honában az egyenlőség még ismeretlen fogalom volt és az emberek egymásban nem az egyenjogú testvért, a hasonló gyarlóságu társat látták, de a bálványimádás szülte ködben botorkálva, az embereket kasztrendszerbe foglalva, külömbséget tettek köztük a szerint a mint valaki közelebb, vagy távolabb állott a misztériumhoz; — addig a keleten már bontogatta szárnyát a világosság, Istennek igéi uj világot, szabadabb felfogást teremtenek és öntenek a népek leikébe és ez eszmék görgetegként növekszenek, mígnem maguk alá temetik az ókort minden intézményével. Az emberiség mint lidércnyomástól szabadulva dobja le magáról az előítéleteket és felszabadulva a járom alól tobzódik az egyenlőség, testvériség és szabadság hármas jelszavában. Ám a jónak mérték nélkül való élvezése is ártalmára van a nagy átalakulástól még fáradt testnek. Az egyenlöség,testvériség és szabadság [ jelszavával visszaélve, annak magasztos értei mét tudatosan vagy botorán félremagyaráz- ! va túlzók és féleszüek oly tanokat hirdetnek, | melyek alkalmasak arra, hogy a jobb ér- zésüeket távozásra bírják a küzdelem porondjáról ; hogy elvonulva a vásári zajból legalább lelkűknek menthessék meg e csodás igéket. A létért való küzdelem, a mindennapi kenyér-, a megélhetés- és a fokozott igények kielégítésének gondja elfásitja lelkünket, eltompitja és nemesebb munkára alkalmatlanná teszi az agyat. Ebben a rideg, vásári életben, hol sietve szalad el ember az ember mellett, nem törődünk a lélekkel. Minden téren előtérbe nyomul a küzdés és ennek társa az önzés és mindinkább háttérbe szorítja a pszichének sorsát. A Közönyösség és nemtörődömség köpenye betakar mindent; az emberek meggondolatlanul adják oda magukat eszközéül téves és veszedelmes tanoknak és a társadalom,közélet és erkölcsi- ségre káros törekvéseknek. Veszendő lelkek ezek és föképen — ve- : szedelmesek. És ki a hibás ? ! . . . Mindnyájan, de különösen a vezetőség. De talán tévedek is, mikor a veszendő lelkekkel kapcsolatban j vezetőségről beszélek. Ugyan hol van-e ' napról-napra ridegebb világban vezetőjük a telkeknek?! A különböző vallások papjai közt számos kitűnő nevet ösmerünk. Tisztelet és becsület az érdemes neveknek, kik hivatásuknak, állásuknak díszt adnak. Elösmerés illetheti csak a magyar tanítói kart, igazi aposto ai ők a népnevelésnek. Az eszmeficzamodásak és tértanok elterjedésének meggátlásán azonban nem elég a tanítás. Sfevelni kell a gyermek szivét, hogyha majd embernyi- emberré lesz, ellen tudjon állani a mindenféle idegen nevű és nem magyar elméleteknek; edzeni kell az ifjú eszét, kogy meg tudja látni az igazságot és a helyest; intő szóval kell a férfiakat és aggokat az élet útvesztőiben a helyes irányba visszaterelni. Ez a feladat, mely minden igaz magyar embernek egyformán vállára nehezedik, különösen a papság és tanítóság nemes kötelessége. A pap — ha akar — tud igazi vezetője lenni híveinek. Tanítja, buzdítja, gyámodba őket; keresi a közösséget velük érzésben és gondolkodásban. Utat jelöl, a melyen járni kell. Visszatéríti a tévelygőket a jó ösvényre. Neveli az apákat és anyákat, neveli a gyermekeket. Mind ez igaz, lényeges tartozéka a nnak, ahivatasnak melylyel megkülönböz'etetf tisztelet jár. Ä tanítónak attól az időtől kezdve, hogy növendékét az ,,abc“ rejtőijébe bevezeti, egészen mig az emberré válva kezei fi „Bvárviöék“ tárcája. 2 ____________________________________I J{ ét-vers. i. Valahol egy leány, Egy pajzán, vidám, vig szertelen : Naphosszal elmulat nevetve — Egy leveleit. Valahol egy fiú, Egy sápadt, komor, bus, végtelen, Naphosszat tűnődik zokogva — Egy leveleit. II. Amikor búcsúztunk — Emlékszel még rája? — Köny ült tengerszemed Setét pillájára, En nem tudtam sírni, Csak néztelek téged. S szivem majd megszakadt, Lelkem majd elégett. LBorgida Sndre. Talány. Irta ; Adigrob. Erdővégen óriási volt a sensatió ; a helyi lapok hasábokat Írtak a titokzatos kettős öngyilkosságról. Találgatták az okát : Írták ezt, meg azt ; hogy becsületbeli tartozását nem tudta kifizetni, hogy amerikai párbaja volt, azért lőtte meg magát a fiú és utána való bánatában a leány. A lapok is, az emberek is találgatták ; mindenki újabb és újabb mesével állott elő. Egyik mindig azt hitte, hogy a másik tudja az igazi okot, hogy annak van igaza ; mert mindenik „biztos forrásból“ tudta. Sőt volt már olyan is, aki a hátra hagyott leveleket látta ; olyan is akadt, aki i a „f e k e t e g o 1 y ó t“ látta ; megint más, aki az előtt nap beszélt az öngyilkosok egyikével, avagy másikával. Egynek ezt mondta, másnak azt. Szóval közszájon forgott száz, meg száz ok, de maguk, akik terjesztették, voltak legjobban meggyőződve róla, hogy semmi biztosat nem tudnak. Nem is tudtak. Mert a tény, — minden kommentár hozzáadása nélkül csak ennyi volt : Nagy Adél, a gazdag Nagy Géza egyetlen leánya, menyasszonya volt Béldy Andornak. Karácsonyra volt kitűzve az esküvő. És az esküvő előtti napon, az édes anyja sírján meglőtte magát Béldy Andor. A temetőből a kórházba szállították, hol menyasszonya volt betegágya mellett. Csak rövididőre hagyta magukra őket az orvos, s mire visszatért, már halott volt Nagy Adél is, Béldy Andor is. Ez a tény minden kommentár nélkül. Valódi okát e titokzatos eseménynek - senki sem tudta. Mert senki sem látta és hallotta, mi játszódott le abban a betegszobában, mig Nagy Adél a beteggel egyedül maradt. Talán, ha a falak beszélni tudnának, elmondhatnák úgy, amint volt. Nem kellene találgatni semmit; biztosan állanának a történtek mindenki előtt. Üt * Amikor Béldy Andort a temetőből a kórházba vitték, még nem volt meghalva. Nehezen, fuldokolva iélekzett, vagy — jobban mondva, — hörgött csak. Ajakát vérhab borította, mely lassan, szivárogva tódult fel melléből. A golyó ugyanis a tüdejébe furródott. Az orvos azonnal hozzáfogott a szükséges műtéthez. Már el is végezte és teljesen rendbeszedve magát, — kocsijára akart ülni, hogy távozzék, amikor Nagy Adél elállotta útját.
