Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-06 / 2. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1904. december 6. 4 ...."ik kö zül áz életbe kerül — számtalan alkalma van arra, hogy a gyermek szivéhezs^fe^^Vl zék. A gyermek szive hasonlatos ványlaphoz, híven megőrzi a benyomásokat; a gyermekkori benyomásokon épül fel jórészben a férfi egyénisége, jelleme. Mutassuk meg a gyermeknek a szépet, hívjuk fel figyelmét a jóra, utáltassuk meg vele a rosszat és oly munkát végeztünk, mely méltó az ,,Isten képmására teremtett“ emberhez. Cyüjtsük az ifjakat össze egyesületekben, önképzőkörökben; eszmecserék, lélek- nemesitö szórakozások nagy hatással vannak a fejlődő lélekre. Hadd tanulják meg előre szerepeiket, játszszák el próbaképen az élet comediáját itt, hol még a rendező javíthat egyet mást és a hibák még nem válhatnak oly végzetessé, mint oda künn a agy életben. De végezzék e munkájukat jóakarattal, szeretettel, mert csudás hatalma van az ige hirdetőjének, ha a szeretet fűzi hallgatóihoz. Erdő felosztás. Sokaknak óhaját vitte hatalmas lépéssel előbbre — a megvalósulás stádurnához az a tárg/alás, melyet a szatmári kir. törvényszék f. évi november 28-ára Nagy somkut községházába kitűzött. A nagysomkuti nemesi birtokosságnak ugyanis Nagy-Somkut határában mintegy 600 holdryí terű letü erdeje van. Ez az úgynevezett „nemesi erdő“. Evek hosszú so'a óta érintetlenül áll; igy természetesen a tulajdonosok ezen évek hosszú során mi hasznát sem élvezik. Pedig a tulajdonosok jó részének régi óhaja, hogy ezt a hosszú időn keresztül semmi hasznot nem hajtó 600 holdnyi erdő-területet természetben szétosszák a tulajdonosok között ; tulajdonjoguk arányában. kondom • ez az eszme : a természetben való felos t is eszméje rég vetődött már fel ; ez az óhaj, — sokak ehaja, — rég vajúdik már. De nem tudtak megegyezésre jutni a különféle nézeteket valló tulajdonosok. Pedig az eszme nagyon is helyes , nagyon is érdemes arra, hogy keresztül vitelre találjon. Mert az az erdő-terület irtatlan, sértetlen állapotában csak holt tőke, mely tulajdonosainak nemcsak hasznot nem hajt, de évente kb. 500 korona tér hét ró azokra. Ennyire rúg ugyan s évente az erdőkezelés költség. Zilált haja, gondozatlan öltözéke és az a dúlt arc azonnal elárulták a lelkében dúló fájdalmat. — Meghalt? —? kérdezte vad kétségbeeséssel. — Nem, édes gyermekem, nem halt meg, szólt az orvos. A műtét jól sikerült, és ha a beteget nem izgatja fel valami, ha a lázon túl lesz, túl lesz a veszélyen is, — Igazán? Hát élhet még? Köszönöm édes orvos ur; és most kérem, engedje meg, hogy bemehessek hozzá látni akarom. Én akarom ápolni, én akarok mellette lenni. Óh, akkor,— tudom,— biztosan meggyógyul. Engedje meg doktor ur, hadd mehessek be hozzá. . . . És két kezét összekuscolva, már térdelve á lőtt az orvos előtt, mielőtt az azt megakadályozhatta volna. — Édes gyermekem, szólt az orvos, ne menjen oda; van ott ápoló, aki gondozza, aki ügyel reá és ha az Isten is úgy akarja, egészséges lesz. De ehhez a betegnek nyugalom kell ; — feltétlen nyugalom. És e tekintetben maga, aki legjobban szeretné, hogy felgyógyuljon, gyilkosa lehet. Jöjjön Adél, üljön a kocsimra és én haza viszem. Alig volt ideje az orvosnak, hogy ezeket kimondja, már közbe vágott: — Nem! én ápolni fogom; én ápolni akarom ! . . . Neki még élni kell. . . . Megfogja mondani nékem, miéit'tette ezt? Miért hagyott el engem ? ... És zokogva sírni kezdett. —-----.-------—--------------------------------———- ----. í Már pedig minden ember arra törekszik, yhogy — ha van tőkéje, vagyona, azt lehető legjobban gyümölcsöztesse. Nem pedig hogy az a " "t ő k e„ kamat helyett állandó “kiadásra kötelezze a tőke tulajdonost. Egyebekben pedig községünk [közgazdasági érdekei is a sokak által óhajtott felosztást kívánják. Községünk ugyanis főleg állattenyésztéssel, kisebb részben pedig földmiveléssel foglalkozik. Az a 600 holdnyi erdő, — mint olyan, ezek egyikére sem használható Ámde, ha ezen erdőt egész terjedelmében kiirtják, az álattenyésztés és a földmivelés [hatalmas lépéssel haladt községünkben előre, mert a község lakossága, illetve az erdőterület birtokossága részben legelőnek használhatja .részben pedig művelés alá veheti. Ezek a — szerintünk — nagyon is reális, alapon nyugvó indokok ösztönözhették Bocsánczy Mártont és Székely Sándornét, mint ezen közös erdő terület legnagyobb részének tulajdonosait, amikor annak felosztására nézve a szatmári kir, I törvényszéknél keresetet indították. Ézen keresetük eredménye volt aztán az a tárgyalás, melyet a szatmári kir. törvényszék kitűzött f. évi november hó 28-ára Nagy-Somkut községházába . A tárgyalás vezeti je Dr. Bajnai Endre szatmári királyi törvényszéki biró ; a Bocsánczy Márton és Székely Sándorné jogi képviselője Dr. Fejes István szatmári ügyvéd volt. A tárgyaláson a birtokosság aj felhozott indokok alapján a természetben való felosztás eszméjét magáévá tette és a keresetben foglalt kérelemhez egyhangúlag hozzá járult. így kimondatott, hogy a nemesi birtokosságnak Nagy-Somkut határában levő 600 holdnyi területű erdeje természetben felosztják, Ez a határozat azonban csak ideiglenes. Végérvényü határozatot, a megtartott tárgyalás alapján majd a szatmári kir törvényszék fog hozni, Ezen határozatok áttételére a birtokosság egyhangúlag Nyilván Miklós, Hirsch Náthán, Buthyán János birt elnök, Dr. Talár János Barna Benő községi jegyző és Buthyán Péter erdőbirtokosokat bízta meg. Előfizetési felhívás. Életet adtunk im e lapnak s útnak eresztettük, mint szerető anya hosszú, küzdelmes pályára készülő gyermekét. Létjogosultságát és szükségességét más helyen tárgyazzuk. Az orvos megsajnálta : Jól van Adél, én megengedem, hogy a beteg hez menjen, de csak, ha megígéri, hegy nyugodtan viselkedik. Minden legcsekélyebb ártalmas, sőt halálthozó lehet a betegre. Ezért óva intem, legyen nyugodtan. A szobából mindenkit kiküldők" Nem kell most a betegnek ápolás, csak nyugalom, feltétlen nyugalom. És bekísérte a leányt a beteg; zobába. Az ápolónőnek intett mire az távozott, imádj az ágy melletti székre mutatott, melyen Nagy Adél helyet foglalt. Aztán csöndesen, suttogva szólt — A beteg most látás; csak nyugodtan legyen mellette. Semmit ne szóljon; semmit ne tegyen Én azonnal jövök vissza. Érti, Adél ? A leány intett, hogy érti és az orvos eltávozott. | Egyedül maradt tehát a beteggel. Egyedül abban a kis szobában, melyről jól tudta, hogy I s e boldogságának temetője lehet. . . Szemei a beteg arcát keresték. Az sápadt volt, mint a viasz ; melléből még mindig fuldakolva tört fel a lélelc- zés. ... És az oly borzasztó volt abban a végtelen nagy csendben, mely a kis betegszobára nehezedett. . . . Es Nagy Adél nézte hosszan, sokáig e sárga arcot; hallgatta a hörgést, a kínlódást. Szemei nem tettek már meg könnyel, — hisz1 nyugodtan kell lenni; — csak ajkaira jött önkéntelenül a szó: Andor mért tetted ezt ? . . . Miért ? . . . Itt csak annyit akarunk an é. olvasó közönség értésére adni, hogy nem anyagi haszonlesés; nem kincs-, vagy hírvágy vezéreltek akkor, amikor e lapot megindi tottuk. Sőt ellenkezőleg: jól tudjuk, hogy anyagi áldozatokat kell érte hoznunk ismerjük azt is, hogy egy a közízlésnek megfelelő lap megszerkesztése nem kevés gondot, nem csekély munkát ad. Mindezekkel tisztában vagyunk és mégis:— * erősen elhatározottak. Mert célunk: szolgálni a közjót, községünk s az egész Kővárvidék érdekeit. De ez csak úgy lehet, ha a n. é. közönség sem zárkózik el attól, hogy minket e munkánkban segítsen. Hogy ezt a lehető legszélesebb körben tehesse, az előfizetési árakat igen csekélyre szabtuk. Kérjük tehát a n. é. közönséget hozza meg e csekély áldozatot s fizessen elő „X ő v á r v i ő é k“ cimü lapunkra, melynek Előfizetési ára : Egész évre . . ... 8 korona Félévre ...................... 4 „ Negyed évre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér A beteg nyugtalankodni kezdett. . . . Lázálmok gyötörték. Kezével előbb a levegőben hado- mászott; majd megfogta véletlenül a menyasszony a kezét és alig hallhatóan susogni kezdte : — . . - Anyám .... édes anyám . . . engedd, hogy . . meg,------csókol . . . jam .. . Anyám . . . Ad él. . . szegény . . . bocsáss . . . meg nekem . . . , bocsássatok meg......... El hallgatott. Adél homlokára gyöngyöző verejték ült. De nem mozdult. Kezét görcsösen fogta a beteg, kinek ajka még mindig mozogtak, de hangot nem lehetet hallani. Erőlködött és ismét susogni kezdett: —.. .Ugy-e megbocsátok . . . nem lehetet} . . . . máskép .. . meg kellett halnom .. . En Ítélkeztem . .. igy . . . igazságos . . . nem vezethettem Adélt... ol tárhozt . . , hazudnom kellett volna ... én mást . . . szeretem . .. Bokody Jolánt . . . bocsás.. . . Nagy Adél felállt ; támolyogva met a szekrényig, melyen a halálfejes üveg állott. Az a halálfej .oly barátságosan intett neki ; szinte hívogatta. . . Kinyitotta hát az üveget s megitta tartalmát. A bágyadt fényű téli napsugár besütött a kis betegszoba ablakán A szobában két halállal vívódónak arcát világította meg. Mire az orvos visszajött, mindketten halva voltak.
