Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1913
4 élet minden terén befolyáshoz jutva, kivívhassa magának a férfival szemben a teljes egyenjogúságot. Mint a XV. és XVI. század folyamán, úgy most is óriási szellemi munkaerő szabadul egyszerre fel és válik értékessé az emberi haladás számára. Ennek ép oly nagy a jelentősége művelődésünk történetében, mint a férfi uj életre ébredt öntudatának, fölfrissült, kutatásra kész szellemének a reformáció és humanizmus korában. Jellemző mind a két korra, hogy mozgalmaihoz szorosan kapcsolódik az iskolareform. A humanisták és reformátorok hosszú időkre kihatóan a férfi számára szervezik újjá a közép- és felsőiskolákat; a nőemancipáció hívei pedig meggyőzik a társadalmat a középfokú nőnevelés szociális jelentőségéről, megteremtik a felsőbb leányiskolákat s nemcsak megnyitják az egyetem kapuit a nők számára, hanem már itt-ott külön női főiskolákat szerveznek. De van a nőemancipáció korának egy másik jellemző vonása, amelynek megfelelőt ama rég letűnt századok mozgalmaiban hiába keresünk, a legszorosabb kapcsolat a gazdasági kérdésekkel. A renaissence merész vállalkozók és lelkes tudósokkal együttérző, anyagi gondtalanságban élő egyházi és világi nagyurak alkotása. A feminizmus a mindinkább nehezedő megélhetés folyamán a kenyérharcba sodrott nők küzdelmének eredménye. Amaz főúri jelleget ölt, ez pedig a középosztálynak lesz életbevágó kérdése. A gimnázium és az egyetem máig is képes volt megőrizni a renaissance korában nyert arisztokratikus jellegét, hiszen az előkelőbb társadalmi osztály fiai majdnem kizárólag ez intézetekben nevelkednek s ritka kivétel, ha reáliskolát, vagy más főiskolát keresnek fel. Ezzel szemben a felsőbb leányiskolát a középosztály keretében forrongó társadalmi mozgalmak teremtik meg s hiába minden elmélet és mesterséges erőltetés, mely a vagyonos előkelő családok rokonszenvét igyekszik megnyerni az intézet számára. Egészen más a középosztály kialakulása s mai jellege Németországban, mint hazánkban. A német középosztály a középkorban föllendült városok iparos polgárságából alakult ki. Örökölte is egyszersmind a céhrendszerben uralkodó merevséget és szívós munkabírást. Ma sem tud úgy élni, hogy a foglalkozás és az anyagi jólét ezernyi árnyalatának megfelelően szét ne tagozódnék az egyleteknek megszámlálhatatlan sokaságába. Az egyesek úgyszólván egész társadalmi életüket mint egy egy ily egyesület tagjai élik le, elzárkóznak mindazoktól, kikkel a tagtársi köteles barátság nem fűzi őket össze. A nagyobb ünnepségeken min-
