Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1913

I.

A középfokú nőnevelés Németországban és hazánkban.

A XIX. század kultúrtörténetének eseményei között egyik legjellemzőbb s a jövő társadalmi életének alakulására döntő jelentőségű változás a női egyéniség előtérbenyomulása. Az ezzel járó mozgalmakat az uj század beköszöntésekor a legnagyobb forrongásban találja s lehet, hogy csak az évtizedek hosszú sora után lesz képes a haladást legalább egyidőre nyugvóponthoz juttatni. Az emberiség művelődésének fejlődésében ez a mai kor szorosan kapcsolódik a XV. és XVI. század korszakalkotó mozgalmaihoz. E mozgalmak során a férfi ébred tudatára szellemi képességeinek s teremtő erejének, máig sem lankadó kitartással fáradozik az emberi érzés nemesítésén s az emberi tudás gazdagításának nagy munkáján. Századokon át távol áll tőle e téren a nő, de a XIX. század folyamán egyszerre csak mellé sorakozik s részt követel immár ezentúl a kulturális élet minden munkájából.

Az emberi haladásnak négyszázad előtti nagy nekilendülése kizárólag a férfi munkája volt s a nő tudásának körén, életviszonyain és társadalmi helyzetén alig változtatott. Míg a férfi keresztül-kasul járta a világot s megszabadulva az évszázados előítéletektől a nagy gondolkodók kijelölte utakon mohó vággyal kereste s megtalálva boldogulásának előmozdítására kényszerűé a természet erőit, addig a nő a ház többé-kevésbbé szűk falai között munkásságának minden változása nélkül élt tovább. A közélet nagyobb ünnepein is legfeljebb csak néma díszként szerepelt. Nem is csoda, hisz az egész újjászületés a görögök és rómaiak szellemi alkotásainak tanulmányával, egy oly kor iránti lelkes érdeklődéssel veszi kezdetét, mely még messze áll attól, hogy a nőt ne csak mint anyát tudja értékelni, becsülni.

És mi történik a XIX. század folyamán? Egyszerre csak a nő kezdi magát felülemelni az ő életviszonyait korlátozó ősi felfogásokon. Tudatára ébred szellemi képességeinek s midőn látja, hogy egyedül is képes megállani a maga helyét, fáradhatatlanul küzd, hogy a köz-