Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1913
8 tanítási időnek 10 helyett 9 évben történt megállapítása s az a körülmény, hogy a rendelet nem helyezi a felsőbb leányiskolát a neki megfelelő fiúiskolákkal egy rangba, éles ellentétben állott a közfelfogással és a közóhajtással. E döntő alapelveken kívül a részletkérdéseknek egész sora nyert oly elintézést, amelyet az illetékes körök kritikája határozottan elitéit. E rendelet tehát, noha 14 éven át volt érvényes, korántsem jelenthette a felsőbb leányiskolák ügyének végleges rendezését. Úgy látszik a minisztérium belátva, hogy nem elegendő a nyilvánosság előtt már évtizedek óta tárgyalt ily nagy kérdést, mint a magasabb fokú nőnevelés, néhány igazgatóval és tanárral folytatott bizalmas tanácskozások keretében szerencsésen megoldani, intézkedéseire ezentúl több befolyást enged érvényesülni a nőnevelés terén fáradozó kiváló egyéniségek részéről. Formailag ugyan érvényesíti az 1894. évi rendeletét, de megkezdi a jelesebb felsőbb leányiskolák be- sorozását a középiskolák közé. Ezzel mintegy engedve a Deutscher Verein . . . állásfoglalásának előre sejteti, hogy a legközelebbi alkalommal helyre fogja pótolni az 1894. évi rendeletével tett ballépését, így is lett, a tanügy gyakorlati munkásaival összhangban folyik le a második, hosszú időkre alapvető újabb átszervezése a középfokú leánynevelésnek az 1908. évi augusztus hó 18.-án kiadott rendelettel. Ez újjászervezéssel Poroszország messze túlszárnyalta Németország többi államát sőt részben a külföldet is s a porosz 1908. évi szervezet ma már mintául szolgál nemcsak a német államoknak, hanem a külföldnek is. Az a 14 év, mely az 1894. évi május hó 31.-én kiadott rendelet óta az 1908. évi újjászervezésig eltelt, nemcsak sok uj eszmét és követelést hozott napvilágra, hanem megérlelte azt a gondolatot is, hogy a felsőbb leányiskola legcélszerűbben 10 évfolyamra szervezendő intézet s a neki megfelelő fiúiskolákkal teljesen egyenlő rangú és fontosságú intézmény. Ezenkívül még három karakterisztikus vonása van az uj szervezetnek a régivel szemben: a női egyéniség nagyobb érvényesülése a nevelésben, a természettudományi tárgyak és mathe- matika nagyobb jelentősége a tanításban s végül speciális kiképzést szolgáló tanfolyamokkal való kiegészülés. A tanítónők nemcsak szavakkal küzdöttek azért, hogy a női egyéniség nevelő hatása a középiskolai jelleg kidomborítása miatt jobban előtérbe jutott középiskolai tanárokkal szemben háttérbe ne szoruljon, hanem tettekben is. Egyrészt magántanulmányaikkal igyekeznek képzettségük hiányait pótolni s az illetékes köröket meggyőzni arról, hogy ők is képesek ép oly jól ellátni a tanítást a felsőbb osztályokban, mint az egyetemet végzett kollegáik; másrészt rend-
