Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1904
7 Nincs-e része ennek az édes anyának is abban, hogy az Urnák oly hű szolgája, népének szabaditója lett, a kinek hire, életének hatása túlélte a fáraók dicsőségét ? . . . Nem nagy hatalom-e az édesanyai szív? Ki ne hallott volna a Gracchusokról s arról, hogy mit tettek hazájuk szabadságáért ? De soha sem lesznek azzá, a mik voltak, ha nincs az az édes anya, ki midőn barátnője hivalkodva mutogatta drágaságait, csöndesen odavezeti őt alvó gyermekeihez s igy szól: „Ezek az én drága gyöngyeim.“ A ki igy gondolkodik, az tud Rakat nevelni. Pál apostol segítőtársa, a munkában, szenvedésben osztályosa, az ifjú Timotheus akadályt nem ismerve, önfeláldozásra készen hirdeti az evangéliumot. De mennyi esik ebből a munkából és áldásból azokra, a kik kegyes ifjút nevelték ! Pál apostol megmondja ez egyszerű szavakkal : „Megemlékezem a hitről, a mely te benned képmutatás nélkül vagyon, mely hit lakozott a te nagyanyádban, Loisban és a te anyádban Eunikában. (II. Timoth. 1, 5). Ki nem hallott volna már Anthusáról, a nagy Chrysos- tomus anyjáról, aki 20 éves korában özvegységre jutva csak ha nevelésének élt, vagy Monicáról, a ki könyeivel és imádságaival visszasírta és visszaimádkozta a veszedelem útjáról eltévedt gyermekét, a később oly nagy áldással működő Augustinus egyháziatyát? Teljesedett az a vigasztaló szó, a melyet egy kegyes püspök mondott a fiáért kesergő édes anyának és a melyről Augustinus oly meghatóan emlékszik meg önvallomásaiban; „Kelj föl; mert életedre mondom, lehetetlen, hogy elvesszen az a fiú, a kiért ily könyek omlanak.“ Midőn az emberiség jóltevőiről szólunk, midőn azokat emlegetjük, a kik szivük nemességével, értelmük kincsével, akaratuk szentségével áldást hoztak nemzetükre, hazájukra: ne álljunk meg csodálatunkkal és hálánkkal pusztán e nagyok és dicsők előtt, hanem kisérjük el őket oda, hol bölcsőjük ringott, s bizonyára feltűnik előttünk az a csodás nagy hatalom, mely szintén méltó hálánkra: a szerető édes anyai szív. Ezt hirdetik a mi nemzetünk nagyjai is. Hogy Szilágyi Örzsébet, Lorántffy Zsuzsánna, Zrínyi Ilona mit tettek hazánk javára, dicsőségére, azt fiaik tettei mutatják. Vörösmarty, Deák Ferencz, Horváth Boldizsár mint meglett férfiak s mint nemzetünk büszkeségei a szülői nevelésnek különösen a hű édes anyai szívnek áldását hirdetik. Hogy Arany János múzsája
