Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1942
5 riban! Megtanulták Széchenyitől, hogy tanulni kell külföldre utazni, mert az élet halad! Angliában akkor már gyárak dübörögtek, indult az első vonat, utak, hidak álltak már a szédítő ütemű nemzeti meggazdagodásnak a szolgálatában — s itthon áll az élet! A magyar csak a múlton mereng, abba vágyódik vissza, egyre csak azt festegeti csábító színekkel valótlanul szépnek, hogy haladni ne kelljen s ne kelljen lemondani régi tétlen kényelmességéről, Pató Pál-életéről. A vis inertiae, a tehetetlenségi erő, ha a fizikában nincs is, de a lelki életben hatalmas! Hányszor mondjuk ma is, hogy bárcsak ne élnénk történelmi időket s ne kellene lemondanunk meg- szokottságunk kényelméről újításokért, amelyek lendületet, fejlődést ígérnek ugyan a jövőnek, de most terhesek. Háborúk oka lehet ez a hatalmas •erő, mint ahogy napjainkban is az! Ezt az erőt kellett először legyőznie Széchenyinek, mert már-már megfojtotta a magyarság jövőjét. Mert Berzsenyi ódái hévvel, Petőfi gúnnyal, még a jó Gvadányi is zsörtölődő zsémbelésével, de egyformán hiába ostorozta mindegyik a henyélő magyart. Annak példa kellett, s azt Széchenyi adta. De előbb még egy időszerű, fontos leckét kapott ő a Gondviseléstől: Debrecenbe került! A fényes, de idegen császárváros után egyenest Debrecenbe! Mintha csak azt akarta volna a sors, hogy ismerje meg az igazi képét a magyar viszonyoknak, amelyeken őneki kell változtatnia. Látta az akkori Debrecent, a nagy alföldi falut nagy sártengerében, de látott még valamit: Debrecenben ismerte meg hazájának a népét! Ott szerette meg! Huszáraival együtt élt. Asztalánál naponként megvendégelte a napos 'közhuszárt és a napos káplárt, akik ugyanazt a kitűnő tokaji bort, ugyanazt a feketekávét kapták, amit ő és előkelő vendégei, még ha története sen egy tábornok volt is a vendégek között. Sokszor egész századát látta vendégül. Barátjuk, tanítójuk és atyjuk volt nekik, írja egy közhuszárja róla egy levelében; leszoktatta egész ezredét a káromkodásról. — Már a nagy nemzetnevelő Széchenyinek hatalmas alakja bontakozik ki ezekben a tettekben! — Ott ismerte meg báró Wesselényi Miklóst is, akivel együtt járta be újra nyugat országait tanulni, gyűjteni. Lélekben ekkor már megérett a Legnagyobb Magyar nagy, országos érdekű történelmi szereplésére. És jött a nagy példa. Az 1825-i országgyűlésen magyarul szólalt föl, felajánlva birtokainak egész évi jövedelmét egy nyelvművelő társaság alapítására. És a példa hatott. Nemcsak Magyar Tudományos Akadémia létesült akkor, hanem Széchenyi egy csapással elismert vezére lett az akkori Reformnemzedéknek. Vezér lett, Duce, Führer. Éspedig elismert vezér. Nem hivatalos, hanem hivatásos vezére lett a haladni vágyó nemzetnek. Nagyon sokban hasonlít Széchenyink alakja a mai nagy népvezérekéhez, ő lett az első, a legnagyobb munkaszolgálatos. Hisz egész élete önkéntes, áldozatos, nagy, nemzeti munkaszolgálat lett éttől a perctől kezdve. A legmunkásabb magyar,
