Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1939
22 amely szerint a vetületi pont helyzetét s=r.sin w.t egyenlet adja meg. E bevezető szemléltetés után felrajzoljuk az x, y derékszögű koordinátarendszerben az egyenletes körmozgást úgy, hogy a kör középpontja összeessék a koordinátarendszer kezdőpontjával és a körön keringő pont kiinduló helyzete a pozitív y tengelyen, keringésének iránya pedig az óramutató járásának megfelelő legyen. Megállapítjuk az x és y tengelyre vonatkoztatott vetületi pontjának mozgását. x=r.sin w.t y=r.cos w.t=r.sin (90—w).t Amikor tehát a pont egy x y koordináta rendszerrel meghatározott síkban egy körön egyenletesen kering a kezdő pont körül, egyidejűleg két rezgő mozgást végez, melyek egymásra merőlegesek. Tehát két ily rezgőmozgásra bontható fel, illetve ilyenekből tehető össze. Az itt bemutatott hét jelenség abban a módszeres tárgyalásban, amelyet felvázoltunk és amelynek lényege a jelenségben mutatkozó változók kimérése alapján egy grafikon felrajzolása és a grafikonból az egyenletszerű összefüggés megállapítása, lényegében magában foglalja a középiskolában tárgyalandó kinematikai ismereteket. Természetesen az egyes jelenségekhez tartozó kiegészítések és részletkérdések megbeszélését is ide értve. így a lejtőn guruló mozgáshoz fűződik a szabadesésnek tárgyalása s megbeszélésre kell, hogy kerüljön a megfigyelés pontatlansága, a mozgásakadályok, mint zavaró körülmények és ezekhez hasonlók. Az általában szokásos tárgyalási módtól eltérőleg itt arra kívántuk a súlyt vetni, hogy a jelenségek és a természeti törvények megismerésének a kiindulópontja ne egy definíció, az ahhoz fűződő következtetés, esetleg ezek megértését alátámasztó rajz vagy kísérlet legyen, hanem egy-egy olyan egyszerű jelenséggel való foglalkozás, amelyet a tanuló könnyen megért, könnyen áttekinthet s amelyeknek megfigyeléséből eredő közvetlen tapasztalatainak, méréseinek feldolgozása közben természetesen lépnek fel a tanítandó fizikai fogalmak és a rájuk vonatkozó törvényszerűségek. Az alaki képzés elméletének megfelelően a használt módszer mindig ugyanaz s a befejezéskor tudatosított volt. Ha így tanítjuk a mechanika bevezető részét, s ennek megfelelően tárgyaljuk a továbbiakat, akkor nem kerül sor annak megállapítására, hogy a mechanika túlságosan elvont fogalmai miatt nem alkalmas a fizika tanulásának bevezetésére. Ép ellenkezőleg oly egyszerűek a választott jelenségek s a rájuk vonatkozó ismétlődő megfigyelések mindig azonos feldolgozása kapcsán annyira természetesen lépnek fel a fizikai fogalmak és törvények, hogy az ilyen tárgyalás a legtermészetesebb és legkedvezőbb
