Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1936
5 gyakorlásáról. Nem kell a nyelvtani rendszert követni, a leghelyesebben akkor jár el a tanár, ha az I. osztály tanulóit nem utasítja idő előtt a nyelvkönyv használatára, s az iskolában végzett közös munka eredményeire a diáriummal emlékezteti a tanulót. A feldolgozott nyelvtani anyag állandó számontartásának legjobb eszköze a gyakori alkalmazás. Ez azonban nemcsak lélektelen ragoz- tatással válik lehetségessé. Erre szolgálnak elsősorban a beszédgyakorlatok s a latinra való fordítás. A nyelvtani ismeretek rendszerezésére csakis akkor kerülhet a sor, ha elég tapasztalati anyag áll az osztály rendelkezésére. A természetrajz tanításának az 1. osztályban kettős feladata van. Az egyik, hogy a tanulót az egyszerűbb természeti jelenségek helyes megfigyelésére tanítsa, a másik pedig, hogy megismertesse a tanulót a tárgy körébe eső legfontosabb fogalmakkal. E feladat megoldását annak a közvetlen környezetnek tanulmányozásával kell kezdeni, melyhez a gyermeket mindennapi életének személyes kapcsolatai fűzik. A kiszemelést nem a rendszeres csoportosítás irányítja, hanem a szemléltetés céljából a rendelkezésre álló anyag szabja meg. A nélkülözhetetlen alaktani alapfogalmak megismerését közvetlen szemléletre alapítsuk. Száraz fogalmi meghatározásoktól tartózkodjunk. Az oktatásnak nem feladata az alsó fokon a teljességre való törekvés, de már itt meg kell nyitnunk a tanuló szemét arra, hogy a tárgyalt növényeken és állatokon felismerje a jellegzetes vonásokat és ennek alapján összehasonlításokat végezzen. Általában nagy gondot kell fordítanunk a tanulók megfigyelőképességének fejlesztésére és minél tágabb teret kell biztosítanunk a tanulók öntevékenységének. Még a legelvontabb tárgy, a mennyiségtan tanításánál is ahol lehet, hangsúlyozza az utasítás a szemléltetés jelentőségét. Ezeket mondja: Közönséges törtek tanítása szemléletes legyen; ahol lehetséges, ne mulasszuk el a műveletek eredményének helyességét is szemléltetni. A mértantanítást természetesen szemléltetéssel kell kezdeni, az idomok szemléltetését mindenkor nyomon kíséri rajzbeli ábrázolásuk A szemléltetés élénkítésére különösen jó szolgálatot tesznek a papírból kivágott idommodelek. A hajtogatás az egyes idomok egymásból való keletkezésének megértését lényegesen elősegítik. A rajztanítás a régi tantervtől nem tér lényegesen el, de e téren felmerülő újabb gondolatok megvalósítására is módot nyújt. Teret enged a gyermek ösztönéletéből eredő rajzolásra és ebből kiindulva a rajznyelvre való nevelésre. A tanuló rajzi közlőképessége, rajznyelve, melyet ma már a többi tantárgy sűrűn igénybe vesz, a biztos látású és csiszolt Ízlésű szaktanár megfigyelései és ráhatásai által fog egészséges úton fejlődni. Az utasítás hangsúlyozza az egyoldalú lerajzolással szemben a tanuló rajzi emlékezetének, elképzelésének, kombináló, átalakító, összeépítő képességének« fejlesztését is. Kiemeli, hogy a rajz nem kézügyesség, hanem a többi tárggyal kapcsolatot tartó, azokat hathatósan kiegészítő, sok esetben nélkülözhetetlen közlő eszköz. Külön nyelv, melyben annyi erő és szépség van, mint a beszélt nyelvünkben. Természetesen a műalkotások ismertetése teljesen szemléltető alapon történik. Mindennek a sokoldalú kiképzésnek magán az órán kell megtörténnie, mert az utasítás sze
