Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1934
7 semmiféle vonatkozásban nem lehet. Ennek a jellegnek a kidomborítását szolgálhatná egy olyan intézkedés, mely szerint a tanulók tanulmányi eredménye az összefoglaló ismétlések előtt végérvényesen megállapítandó. A középiskolai tanulmányok sokkal sokoldalúbbak és a különböző életkornak megfelelően a feldolgozási módszerek sokkal különbözőbbek, semhogy minden tárgyra és minden osztályra nézve megkívánhatnók, hogy az összefoglaló ismétlések egyetlen egy, előtérbe állított szempont fonalán volnának végigvezethetők az egész évi tanulmány főbb eredményein. Ilyen összefoglaló szempontok legközvetlenebbül adódnak irodalmi és történelmi tárgyaknál a felsőbb osztályokban. Természettudományi tárgyak, idegen nyelvek, a mennyiségtan már természetüknél fogva sokkal kevésbbé adnak ilyen, az egész évi tanítási anyagot átfogó egységes szempontot, aminek merev erőltetése az alsóbb osztályban szinte alig lehetséges, még a többi tárgyaknál sem. Vájjon milyen szempont volna alkalmas arra, hogy annak fonalán a tanár és tanuló közös munkájával tekintessenek át az I. osztályos latin egész évi anyagának legfőbb fogalmi eredményei. Lehetséges-e vájjon ezen a fokon és ilyenféle tárgynál kívánni, hogy a tanulókkal csupán az összefoglalás megkezdésekor közölt szempont egyszersmind a tanuló szellemi éberségének és eleven gondolkodási tevékenységének felkeltésére is alkalmas legyen. Bizonyára nem. Ezzel már közel jutottunk következő kérdésünkhöz, mely azt szeretné eldönteni, mennyiben adhatnak újat az összefoglaló ismétlések, az egész évi tanításnak utolsó órái. Aki benne él a középiskolának minden munkájában, és tudja azt, mennyi izgalmat jelent a tanulóra nézve az iskolai évnek részben látványosságokat is rendező utolsó hete (tornaverseny, kiállítások, ünnepélyek stb.\ az aligha tartja alkalmasnak az összefoglaló ismétléseket valami újnak nyújtására. Különben is jó tanár kezében minden tanítási órának megvan a maga egyéni vonása s mindegyik ad valami újat is a tanulóknak. Olyankor is, amikor nem tanít új ismereteket, új lehet a tanítás gondolatmenete, valamely résznek különleges hangsúlyozása, valamely összehasonlításból adódó jellemző vonás erősebb kiemelése. Ennyiben maga az összefoglaló ismétlések órája is nyújthat újat. Egyébként azonban újnak adására egyáltalában nem alkalmas. Felesleges tehát előírni, hogy az összefoglaló ismétlések oly szempont szerint folytattassanak le, amely a tanulókkal csak közvetlen az óra előtt közölhető s reájuk nézve bizonyára újszerű. Lehetnek osztályok, tárgyak, ahol ilyen eljárás is értékes eredményre vezethet, de általánosan előírva bizonyára megvalósíthatatlan és mindig csak papiroson fog maradni. Mint minden tanítási munka, úgy az összefoglaló ismétlések munkája is, a mai általános pedagógiai felfogás mellett, csak akkor bír didaktikai értékkel, ha tanár és tanuló közös munkája. Nem helyes, ha a tanár csupán alkalmat ad arra, hogy a tanulók a maguk egészében áttekinthessék az egész évi tanulmány fogalmi eredményeit. Nem helyes, ha az összefoglalások céljául annak megállapítását tűzzük ki, vájjon a tanulók a megtanult anyag részletein uralkodnak-e. Csak az lesz a helyes, ha a tanár és tanítvány közös munkája tölti
