Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1928
a jobb és jómódúak művészi Ízléssel berendezett lakása. De igazán szép csak akkor bármelyik is, ha lakójának szíve-lelke a legteljesebb összhangban van környezetével s ha az mintegy külső folytatása legbensőbb énjének. Mert nem minden virágos ablak mögött laknak virágos kedélyek s ahol szűkkeblűség, irigység vagy egyenetlenség uralkodik, a különben derűsnek látszó otthon is szürkévé válik. Ahol pedig köd és ború üli meg a kedélyeket, ott sem felnőtt, sem gyermek nem fogja magát jól érezni, mert nemcsak a szem, de a szív is megkívánja a szépet. S csak ha mind a kettő összhangba kerül, lehet szó arról a szinte megdicsőült békéről és nyugalomról, melynek földi életünkben boldogság a neve. Ez maga tehát nem más, mint az a harmónia, mely a kedélyben az őt kivülről ért és vele összecsengő hatások alapján kél. Harmónia nélkül nincs igazi családi élet. Ezt megteremteni a nőnek egyik legszentebb hivatása. Az ő gondolat- és érzésvilága tegye széppé környezetét, mert az ő leikétől függ az otthon boldogsága. Hogy minél tökéletesebben felelhessen meg e feladatának, kell, hogy az ő lényét is a lehető legfiatalabb korától kezdve áthassa és betöltse az igazi szépnek az érzete. Mivel pedig minden, ami igazán szép, egyúttal jó is, viszont ami igazán jó, egyúttal szép is, e kettős eszmének befogadása tulajdonképen tisztultabb erkölcsi felfogásra és világnézetre vezet. Ebben rejlik az esztétikai érzék kiművelésének és helyes irányításának nagy fontossága. A szép iránti fogékonyság úgyszólván mindenkinek veleszületett sajátja. Természetesen ez is, mint egyéb tulajdonsága az embernek, nem mindenkinél mutatkozik egyforma mértékben és nem irányul egyforma dolgokra. Lehet fejleszteni és irányítani, de el is tompítani. Aki a gyermeket külső csínra, rendre és tisztaságra szoktatja, a leghelyesebben kezdi meg a szépérzék fejlesztését. Mert a legrendetlenebb hajlamú gyermek is kellő reánevelés mellett rendessé válhatik, míg a természeténél fogva rendes gyermek is elhagyja magát, ha környezete azt nem értékeli kellőképen. Ezért kell a családnak és az iskolának a helyes irányítás tekintetében minden lehetőt elkövetnie. Hogy a gyermeknél a szép iránti érzék eleinte kizárólagosan tárgyi dolgokra irányul és külsőségekben mutatkozik, csak természetes. Már legzsengébb korában is utánakap a virágnak, felfülel a zenére, mert ösztönszerűen megérzi, hogy szép. Legelső ismeretei között is ott van a szépnek és nemszépnek a fogalma, amelyre való utalás a legkoraibb nevelő eszközök egyike. Serdültebb korában is mindgyakrabban tanu- jelét adja szépérzékének. Persze ez a legkülönfélébb módon nyilvánulhat. Legtöbbször nem is tudja, hogy a vonalak, színek, vagy hangok harmóniája az, ami leköti érdeklődését. Mihelyt azonban fonákságot észlel bármely dologban, az többé-kevésbbé azonnal feltűnik neki. Valamely
