Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1928
6 rosszul sikerült fénykép, egy hamis hang, félszegség a mozdulatokban, éppen elég neki ahhoz, hogy kacagásra fakadjon. — Pedig voltaképen ez sem más, mint szépérzékének bizonyos megnyilvánulása, melyet az elég korán ébredő kritikai hajlam csak hathatósan támogat. S mivel ez a kritikai hajlam könnyen válhatik oktalan kritizálássá, azért szükséges itt szülő és nevelő együttes irányítása s így lehet alapja az ifjúság e képessége az esztétikai érzék helyes kiművelődésének. — Mert helyesen fejlesztett kritikai érzékkel nem fogad el mindent fontolgatás nélkül jónak és szépnek, csak azért, mert új és modern. Mást nem is említve, mint a nyelv tisztaságát és eredetiségét megrontó, többnyire értelemnélküli kifejezéseit az u. n. jassz-stilusnak. A fiatalság a lelkesülni tudás kora, mikor a legfogékonyabb a szépnek a befogadására. Igyekezzünk tehát a fiatal, tudni- és megismerni vágyó léleknek minél bővebb és minél méltóbb táplálékot nyújtani. Utaljunk rá előtte mindenre, ami szép, ami a lelket felvidítja és tartalmassá teszi az életet. A társas érintkezésnek szintén nagy befolyása van az ifjúság lel- kületére. Ezért oly fontos, hogy milyen a baráti köre, a szórakozása valamely serdülő teremtésnek, különösen a fiatal lánynak. Gyarapodnak- e általa tehetségei, melyek révén a szépet minél tökéletesebben megismerni, óhajtani és egyúttal élvezni is képes legyen. — Mert minél műveltebb valaki, minél gazdagabb az ismeret- és érzésvilága, annál több esztétikai élvezetben lehet része. Kiki abban látja és értékeli a szépet, amiben azt felfogni tudja. A fiatalságnak hivatása, kötelessége volna, a meglettkorúakkal, de önmagával szemben is, minél több szépséget abszorbeálni és sokszorosan kisugározni. Talán nincs is olyan fiatal lény, aki erre valami módon képes ne volna. Ezért keresni, kutatni kell mindenkinél azután, hogy mely irányban adatott meg neki valami különösebb tehetség a szépnek a kifejezésére. A szépnek ősi kútforrása a természet. Ezt részleteiben vagy a maga egészében utánozni igyekszik a művészet és a költészet. Ezek közül a fiatal lélek azonban csodálatosan inkább az utóbbi kettőnek az élvezésébe képes elmélyedni, mind az előzőébe. Szereti a zenét, az éneket, szereti a képeket, bizonyos műveltségi fokon már a plasztikát, szívesen olvassa a költők és irók műveit. Itt van azonban szüksége leginkább vezetésre és irányításra. Mert nem mindegy az, hogy milyen produktumok képezik lelki táplálékát az ifjúságnak. És bár a szépnek a formája, a külseje nagyon fontos, sőt lényeges, tartalmi értékének semmiesetre sem szabad mögötte maradnia. Még nem is olyan régen a legalaptalanabb elfogultsággal féltve
