Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1928
4 IK Tanári értekezés. Hz ifjúság szépérzékének fejlesztése és irányítása. A sok probléma közül, mely hol öntudatosan, hol csak ösztönösen, de állandóan foglalkoztatja az embert, talán a legközelebbálló az, amely egy megelégedett, lelki egyensúlyon alapuló élet felépítésére irányul. Erre törekedni mindenkinek egyforma joga és kötelessége. Ezt a törekvést már a fegfiatalabb korban fel lehet ébreszteni és irányítani. Az iskolának is az a tulajdonképeni hivatása, hogy az életet emelje s mert életünk legnagyobb része a családban folyik le, voltaképen a családot szolgálja. A kettőnek tehát egyért kell küzdenie. Reális világot élünk, amelyben a tülekedés a mindennapi kenyérért mindig több és több józanságot kiván. Nyitott szemmel kell járnunk, hogy el ne szalasszunk olyan alkalmakat, melyek a létért való küzdelemben könnyítést jelentenek. Az ifjúságot is éberségre szoktatjuk mindenben. De azért ne engedjük teljesen elragadtatni a realizmus hullámaitól. Tanítsuk megszabadulni a rögtől, tanítsuk felemelkedni a művészi és erkölcsi szépnek a birodalmába, ahol a lélek enyhülést és megnyugvást talál. Mert egész életünk vonatkozásban áll a széppel. Ez van hivatva arra, hogy a létet minél elfogadhatóbbá, a munkát — mely annak alapja — minél derűsebbé, kellemesebbé tegye. A szép a léleknek magasabbrendű vágya s célja szinte biztos útmutató a tökéletesülés felé. Ethikai értéke kifejezhetetlenül nagy, nemcsak az egyes ember — de a család és a nemzet életében is. Csak akiben megvan a szép után való rendületlen törekvés, csak az emelkedik emberi mivoltának igazi magaslatára, csak az lehet a család géniusza s a társadalomnak is megbízható, értékes tagja. S mert a családnak és a nemzetnek minden reménysége az ifjúságban gyökeredzik, azért ennek a kiművelésére a legodaadóbb gondot kell fordítani. Mivel a léleknek úgyszólván legfőbb »tápláléka a szép, azon kell lenni, hogy egy ifjú emberi életnek minél nagyobb része legyen benne. Lássa ezt szüntelen maga körül, az otthonban, az iskolában, társas érintkezésében. Hiszen a szép oly kimondhatatlanul sok alakban és módon nyilatkozik meg, hogy csak meg kell nyitnunk előtte látását, hallását, gondolat- és érzésvilágát. Magától értetődő, hogy ez nemcsak az érzékelhető, de egyúttal a megérezhető, a lelki szépre is vonatkozik. A legegyszerűbb otthon a maga hagyományos fehér függönyeivel és muskátlis ablakpárkányaival éppolyan szép a maga nemében, mint
