Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

28 nem, csak a soregység érvényesül. A betűk erősen hangsúlyos függőleges felső szárai sem bontják még ezt az egységet, csak vizuális ritmust visznek bele. A következő, egészen jellegzetes betű-típus a caroling minuscula. A középkor elejének írása ez, ugyanannak a kornak, melynek stílusát a román székesegyház fejezi ki legjobban. A név is mutatja, hogy itt is a római építészet elveihez és elemeihez való visszanyúlásról van szó. Azonban a római statikus biztonságérzet, az ókeresztény térhatás helyett a román székesegyház a tökéletes egységbe fogott erő és tömeg szuggesztióját sugározza. Ugyanilyen a kor írása is. A már majdnem teljesen kisbetűs caroling minuscula-írás öblös, kerekíves felépítettségű egységei ritkább sorokat alkotnak, mint a féluncialisok, és majdnem olyan önálló életük van, akár a római capitalisoknak. A kódexlap fehér alapja és a nem sűrűn álló, kerek betűk mérsékelt feketéje egyenrangú egymással ; ez ép oly megnyugtató hatású, mint az épületek erejének és tömegének egyensúlya. A középkor igazi stílusa azonban a gótika, és ez sem csak dómokat épített, hanem a betűk köntösét is újraszabta. A minta egy volt. A gót építészetben megint fontosabb a térhatás, mint a tömeghatás. Bár a szerkezeti elemek pontosabban kimértek, mint bármely más stílusnál, mégsem élnek külön-külön, hanem a térhatást, a függőleges irányba való sodrást, az emelkedés érzetét szolgálják. A részek sokaságát és finomságát egy pillantással át sem lehet tekinieni ; a színes ablaküvegek mellett ez nagymértékben fokozza a belső tér sejtejmességét, misztikumát is. Es a gótikus írás ? Betűi szabályosabbak, cizelláltabbak, mint az eddigi írásokéi, még sincs önálló életük, de még sorhatásuk sem, mert a sorok egymástól nincsenek távolabb, mint ugyanazon sor egyik szava a másiktól. Az egész kódexlap a betűk tört-ívü, függőleges hangsúlyú, sűrű feketéjével az alap ritkás fehérjével tilokzatos rácsra emlékeztet, vagy durva szövetre; erre utal egyébként a gót írás latin és német neve is : textúra, Gitterschrift. A korízlés új fordultával, a renaissance-ban ismét a római művészet éreztette hatását. Az építészetben is a régi római elvek és elemek érvényesülnek, de a kiegyensúlyozott biztonság helyett most inkább könnyedség, derű jut szóhoz. A szerkezeti elemek (pl. a palota-homlokzaton) a kiképzésben inkább csak sejtetve vannak, akár csak a csontváz és az izomzat az emberi test külsején. Hogy mennyire ugyanez a szellem alakította a kor betűművészetét is, azt egyformán mutatja a kézzel írt és a nyomtatott renaissance-könyvlap. A renaissance írás nagybetűként a római capitalisokat, kisbetűként a caroling minuscula betűit használta, de csinosabb, szabályosabb alakban és kissé sűrűbben egymás mellé sorozva. (Ma ezeket, illetve ezek keveset módosult utódait antiqua és mediaeval betűknek nevezzük.) Ez megkönnyítette a lap írástükrének harmonikus elrendezését. Ez a tipikus renaissance-ügyesség legjobban az ekkor még újdonságként ható nyomtatott címlapokon érvényesült (a kódexek ugyanis elől, külön lapon a legritkább esetben adták csak a címet, inkább a könyv végén az ú. n. kolophon-ban, „megszerzésben" egyéb, főként másolási adatokkal együtt. A barokk művészet igazában renaissance-elemekkel él, de saját elvei alapján használja fel azokat. Az építészetben nem fontos előtte a harmonikus, kiemelés nélküli tömeghatás, hanem inkább a nagy összefoglalások (pl. pillérjei két emelet-hosszon is átszaladnak) és a kiemelések