Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

38 ságára." A mai vajúdó és egymást emésztő eszmék és jelszavak zűrzavarában erre az iskola által nyújtandó nemzetismeretre, a magyar önismeret tudományára igen nagy szükségünk van, mert a kíméletlenül ránk rohanó szellemi áramlatok és propagandák káoszában, „amikor magyar magyarra mutat mint rossz, gyönge, hamis, beteg magyarra", már-már azt is alig tudjuk, „mi is az igazi magyarság?" Ezért kell az új középiskolának tárgyilagos képet adnia arról a magyarságról, „amely reális valóságként él itt előttünk, köztünk és bennünk." Azonban az új középiskola óratervében hiába keressük a népismeretet mint külön tantárgyat, amely pedig leghivatottabb lenne a magyar élet alapos megismertetésére. Találunk azonban egy ilyen nevű tantárgyat: föld- és néprajz. A föntebbi célnak megvalósítására ez alkalmas lenne, de csak egyszer s akkor is az első osztályban szerepel. A VII. osztályban előkerül ugyan még egyszer hazánk földrajza, de már néprajz nélkül. De mégha több osztályban szerepelne is a népismeret vagy néprajz, akkor is szükséges lenne valamennyi tantárgynak az összefogása a nagy cél, a magyar élet alapos megismertetése érdekében. Minden tárgynak ki kell vennie a maga részét ebből a munkából, de különösen az ú. n. nemzeti tárgyaknak. Kell, hogy ez legyen minden tantárgy alapja, s ennek az alapelvnek kell végighúzódnia a középiskolai nevelő-tanításon az első osztálytól az érettségiig ! Külön tantárgy hiányában más megoldást kell keresnünk. Erre felbátorít bennünket az Utasításoknak ez a megjegyzése : „A gimnázium egész életét úgy kell berendezni, hogy a tanulóban a jó hatások kellő időben és helyen érvényesüljenek, hogy a nevelés célja a lehetőség szerint megvalósulhasson." Ennél több biztatás és lehetőség egy nemzetétnépét szerető magyar tanárnak nem kell ! Kellő időben és helyen mindig megtalálja a módot arra, hogy a maga szaktárgyaiban közölt ismereteket át-meg átszőjje népi-nemzeti vonatkozásokkal. Bátran hozzá kell nyúlni ehhez a feladathoz, és nem szabad tűrni, hogy „társadalmi életünk egyik legsorvasztóbb tünete, a mindent felülről-várás, a nevelésben is éreztesse megbénító hatását", mert nem lehet „a rendeletekkel való körülhatároltság jóleső felelőtlenségébe burkolóznunk és minden új'szempontú indítást felülről várnunk". A magyar tanár felelőssége a magyar nemzetnevelés területén lényegesen több, mint azt manapság általában hiszik ! II. Tagadhatatlan tény, hogy az iskolának faluról származó tanulói az iskola által elszakadnak falujuktól és fajtájuktól nemcsak térben, hanem sokszor lélekben is. A falusi gyerek talán akkor lát először várost, amikor