Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

10 Ezek az énekeskönyvek álltak a tanulóifjúság rendelkezésére a XIX. sz. elején. Nagy hiány volt még az is, hogy ezek — lévén a nép számára írottak — nem voltak figyelemmel az ifjúság lelki igényeire. Nem utolsó sorban megnehezítette alkalmazásukat az is, hogy esetlen, gyakran 2-3 kilós könyvek voltak, és ezeket naponta kellett volna a tanulóknak cipelniök. Súlyukkal és terjedelmükkel egyenes arányban volt az áruk is. Ezek a nehézségek arra bírták a bencés iskolák vezetőit, hogy gondoskodjanak az ifjúság számára minden szempontból megfelelő énekeskönyvről, így jelentek meg sűrű egymásutánban a bencés tanulóifjúság számára szánt ifjúsági énekes- és imakönyvek. Ezek közül a legfontosabbak : Érsekújvár, 1819. ; Sopron, 1822. vagy 1832.; Győr, 1834.; Nagyszombat, 1832.; Sopron, 1835. ; Pozsony, 1815. ; Kőszeg, 1838.; Pozsony, 1840. ; stb. Mind bencés szerzők művei. Mind az ifjúság számára készült, némelyikük általában a „honi", némelyikük pedig kifejezetten „in usum stúdiósáé iuventutis gymnasiorum Ord. S. Benedicti", a bencés diákok számára. Nyelvük, kis részben latin, nagyobb részben magyar. Hasonló próbálkozások történtek, de valamivel később, a többi tanító szerzetesrend részéről is. A XIX. század első felében tehát úgy állt a helyzet, hogy minden szerzetesrend tanulóifjúságának, sőt ezen belül majdnem mindenegyes iskolának külön énekeskönyve volt külön énekekkel. Könnyen el lehet képzelni ezek nyomán az akkori „egységes" egyházi éneket ! A föntebbiek között a legjelentősebb Schmidt Szörénynek Kőszegen, 1838-ban kiadott ifjúsági énekeskönyve volt. Az énekeskönyvet Rimely Mihály akkori kőszegi igazgató, későbbi főapát adatta ki. Megvan az énekeskönyv kézirata is. A kéziraton ez áll: „Szerkezé (!) és 1838 ezer példányban kinyomatva közzétevé : Schmidt Szörény. Sz. Bene r. áldor .... azonnal elfogadva lőn : Kőszegi, Soproni és Pápai Gymnaziumban. Csak a költséget akarván bevenni egy kemény táblában kötött példánynak ára 6 krajczár ezüstben." Tehát az első egységes énekeskönyvet, amely a bencés iskolákban félig-meddig elterjedt, Kőszegen adták ki. Azonban ez az énekeskönyv több fogyatékossága, főleg pedig rövidsége miatt nem volt kielégítő. Három év múlva, 1841-ben megjelent az Égi Lant Győrött ; ezt hamarosan elfogadták, és egységesen kötelezővé tették a bencés iskolákban. Bár szerzője, több jelből következtetve, a „hazai tanuló-ifjúság számára" szánta, aligha került használatba más iskoláknál. Mindössze a premontreiek mutattak némi érdeklődést iránta. A piarista tanulóifjúság számára Szepesi Imre szerkesztett egy énekeskönyvet 1850 után. Ez már jobban elterjedt. Ilyen volt a helyzet az Égi Lant megjelenése előtt. Azért tartottuk szükségesnek, hogy az előzményeket bőven fejtegessük, mert Fojtényinak, az Égi Lant szerzőjének, éppen abban van a legnagyobb érdeme, hogy