Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

11 a zűrzavarban — bár kis mértékben — sikerült rendet csinálnia. Ezek előrebocsátása után áttérhetünk az Égi Lant behatóbb tárgyalására. Fojtényi Ferenc János, rendi nevén később Kasszián, 1812. szept. 5-én született Esztergomban. 1829-ben lépett a Rendbe, 1837-ben pappá szentelték. Elete megoszlik a tanári és a hitszónoki munka között. Pannonhalma (1837-38.); Győr (1838—43.); Esztergom (1843-47.); Pozsony (1847—49.); Pannonhalma (1850—51.); Győr (1851—66.); Pannonhalma (1866—70.); Komárom (1870—80.); és végül Bakonybél (1880—94.) voltak életének állomásai. Bakonybélben halt meg 1894. ian. 9-én. Vakációit jórészt utazással töltötte. Bejárta Ausztriát, Csehországot, szinte az egész Magyarországot. Vándorútján 1844. aug. 15-én Kőszegre is eljutott. Igen szépen ír kőszegi tartózkodásáról: „...Kőszegre indulánk, holott több napig szándékozánk időzni, miszerént élvezhessük e gyönyörű vidéknek kellemeit, minőkkel nem minden város dicsekedhetik ; aztán a lakosság is, bár egyáltalán németajkú, igen szelid, nyájas, emberséges, amit bizon szintén nem minden város lakói közt tapasztalhatsz." (Napló, 52. 1.) Változatos életének csak képzettsége és a tanári munkában való sokoldalú alkalmaztatása volt változatosabb. Rajongója volt a hellén kultúrának. Híres régiségtant írt. Csodálta Horatiust, több értekezést is írt róla. Belemélyedt a magyar nyelv szépségeibe, főleg a szóelemzéssel és az akkor vajúdó helyesírással és az abc-reformmal foglalkozott bőven. Egyéni abc-t szerkesztett, amelyet Guzmics Izidor ösztönzésére benyújtott az Akadémiának, de nem fogadták el. Ezt még növendék korában írta. 0 maga azonban élete végéig kitartott a saját abc-je mellett, ezért meglehetősen nehéz írásait olvasni. Állandó munkatársa volt a korabeli hitbuzgalmi, tudományos és politikai folyóiratoknak. Nem egy alkalommal heves vitákba bonyolódott. Közben fordítgatott németből, de főleg latinból. Rengeteg alkalmi ódája van. Irt több „meződal"-t (idill), tanító- és állatmesét, epigrammát. Költeményei csak kis részben jelentek meg nyomtatásban, inkább csak tanulmányai. Ezért csak jobbára mint közírót értékelik, pedig mint költő is megállta a helyét. Nagy képzettségét, műveltségét egész életében egyetlen céljának, a magyar ifjúság vallásos és hazafias nevelésének szolgálatába állította. Eletének legnagyobb részét az ifjúság között töltötte. Keserűen panaszkodik a pozsonyi, már a forradalom előszelét érző akadémikusokról, akik elhanyagolták vallási kötelességüket, sőt nem egyszer prédikációjába is belevágtak, és felkiabáltak a szószékre. A magyarság szabadságharcát szívvellélekkel pártolta, de elítélte a forradalmi eszmékkel kapcsolatos erkölcsi kilengéseket. Elvből nem beszélt és írt más nyelven, csak magyarul. Pozsonyi katedrájától is e miatt kellett megválnia: nem volt hajlandó németül prédikálni.