Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

14

elért eredmények össze ne omoljanak, néhány gyakorlati tanácsot ad. Legfontosabb az, hogy a nevelő növendékei mindegyikéhez „mutasson igazi atyai szeretetet, de kiiiönösset, vagyis ollyat, melly valamennyivel nem közös, soha egynek seu, sem külön, sem mások előtt. Külön ne, mert az ifjú hajlamos arra, hogy az igazságon felül is dicsekedjék. Növendéktársai előtt pedig azért ne, mert az irigység könnyen támad fel, de nehezen szűnik meg. Ez az igazság napnál fényesebb.

Ez a mérték nyilvánuljon meg a szellemi kincsek osztogatásában, a tanításban is. Még a látszatát is kerülni kell annak, mintha egy-kettőbe erővel töltene az oktató mindent, a többivel pedig csak .oldaslag“ foglalkoznék. E szabály azonban természetesen kivételt szenved azok körül, akiknek elméje késedelmesebb, hisz minden okos tanító leginkább ezeket ösztökéli, bízván úgyis a többiben.

Nagyon fontos továbbá a dicséret korlátok közé szorítása. Mert az ifjú túltengő önérzete e téren a legérzékenyebb. S míg a nevelő dicséretével egyesekben esetleg épít, másokban rombolni tud, ha mértéktelen. Az ifjú lélekben ugyanis kifejlődött már az érzék az érdem és a jutalom összefüggésének megítélésére. Ezért a többiek fölé csak az emelhető, aki világosan kitűnt, aki szembeötlő érdemeivel maga küzdötte fel magát. Ép ezért az egyenlőket egyenlő dicséret illeti, hangban és módban egyaránt.

A dicséret pedagógiája azonban megkívánja azt is, hogy a kiválók e nemű jutalmazása sohase történjék a többiek kisebbítésével, mert ezeket elkedvetleníti. S ne legyen kizárólag a kiválók magántulajdonává sem. Ha igazság az, hogy a dicséretet pazarolni hiba, méginkább az, fukarkodni vele. A gyengébb tehetségűek, ha látszat szerint kevesebbet mutatnak is, akaratban és erőfeszítésben gyakran felülmúlják a kiválóakat. S ha hiányzik is az erő, „tamen est laudanda voluntasS az ilyeneknek juttatott dicséret lendületet, önbizalmat, új erőt adó lehet.

Ha pedig ajándékkal akar valaki kedveskedni növendékeinek, történjék az sorshúzás által, vagy az egyformáknak teljesen egyforma ajándékot kell adni. így a „kivételezésnek" még a látszata is megszűnik.

Kicsinyeseknek látszanak e tanácsok, régieknek. De, hogy sok igazság van bennük, azt tudja, aki próbálta; s hogy ma is időszerűek, ki tagadná ?

Az ifjakkal való bánásmódban másik, gyakran előforduló hiba a hibák elnézése vagy helytelen kezelése. Bármennyire lelkiismeretes legyen ugyanis a nevelő, soha el nem éri azt, hogy növendékei között hiba ne forduljon elő. Az indulatok halálig kísérő útitársai az embernek, s az ifjúban még rendkívül hevesek is. Minden nevelői munka ellenére is olykor elragadva valamely uralkodó indulattól hamar rászánja magát arra: »Video meliora, proboque; deteriora sequor“. Egy szóval erkölcsi lehetetlenség, hogy az ifjú lelkek között elesés ne forduljon elő. Elesésen természetesen