Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

15

iiem a súlyos bukásokat értjük e helyen, hanem a kisebb természetű kihágásokat.

A nevelőnek gondosan őrködnie kell az ifjú lelki fejlődésére; természetes tehát, hogy figyelmét a fejlődés akadályai, az ifjúkor hibái sem kerülhetik el. Óvakodni kell azonban e téren is a túlzástól, annak mindkét fajától. Mert mind a kettő halálos seb okozója lehet. Az első, amikor a nevelő nem törődik azzal, hogy milyenek az ifjak akkor, amikor nincs velük, bűn a nevelés ellen, mert „nem menti a búzát a konkolytól“, s a hibák gyógyítószerekben szűkölködvén „megöröködnek“ s újak szülőjévé lesznek. A második, amikor t. i. a nevelő „minden hiba ellen darázs mód rohanik“, a konkollyal együtt kigyomlálja a búzát is. Ez azt eredményezi, hogy a durva gyógyítószertől a hiba az ifjú „csakazériis“- beállítottsága miatt elmérgesedik. Mindkettő ellen a következő hasznos tanácsokat adja:

Mivel még a pogány bölcs is, a tisztán természetes ész sugallatára azt javasolja: Principiis obsta 1, s maga a kinyilatkoztatás is világosan tanítja: Qui modica spernit, paulatim decidit, a nevelőnek halogatás nélküli kötelessége a készülő hibát meggátolni, vagy a megtörténtet, mihelyt tudomására jut, javítani. A halogatás ugyanis csak akkor foglalhat helyet az erkölcsi szabályok között, amikor a szeretet az ellenkezőt nem sürgeti. Itt azonban ezt sürgeti, és ezért a halogatás a nevelésben, a „néma ördögnek első szülöttje

Ha a hibáról mások útján értesült a nevelő, soha hitelt ne adjon a vádolónak addig, míg meg nem győződött annak jószándékáról. Főkép ha a vádoló maga is növendék. Az ifjú lélek gyengeségei között ugyanis szerepel az irigység, a bosszúállás, és nagyon gyakran jószándékkal szalmaszálban is gerendát lát. Természetesen a vádolót sem szabad ridegen elutasítani, mert ezzel csak akadályokat gördít a nevelő hivatala útjába „elvesztvén bizodalmát azoknak is, kiket a jó lélek sürget a bejelentésre“. A vád igaz vagy hamis voltát titkos utakon lármát nem csapva kell a körülményekből megállapítani. Mert, ha hirtelen lármát üt a nevelő a dologból, és utóbb ki talál derülni a vád hamis volta, ezzel az egy elhamarkodott lépéssel két ifjú lelket veszít el. Elsősorban a bevádoltét. Elveszíti azonban a hamisan vádolóét is, mert büntetnie kell őt a vád miatt, és így a szégyen eltávolítja a nevelőtől.

Ha világos is, hogy a hiba valóság, úgy hívja magához a nevelő az ifjút, hogy „senki harmadik ne tudja, nehogy a jobbításnak első eszközét, melly a becsületérzés, általugorja“, mert nehéz azt javítani, aki ezen már túl van. Ezen kell tehát kezdeni minden javítási kísérletet: a becsület- érzés felkeltésén. S csak, ha a szükség kívánja, akkor menjen tovább, de fokonként, hogy „utoljára maradjon az, melly el az utolsó szükségre tart minden okos bíróAz ifjúkor hibáinak javítása ugyanis nagyon kényes dolog, s itt minden elhamarkodott tett károkat okoz. „Az ijjúság hibáit..,