Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

37 Estefelé íelszedelőzködtünk, és Velemen meg Cákon keresztül a Pogányok alatt vidám hangulatban érkeztünk haza. A II. osztály tanulói május 18-án tettek kirándulást az Osztályfőnök vezetésével a Velem határában fekvő szentvidi kápolnához. Tömött hátizsákkal, jókedvűen vágtunk neki a hegyeknek a korareggeli órákban. Egy darabig a műúton mentünk, aztán rátértünk az erdei útra. Nincs szebb a harmatos, napsugaras reggeli erdőnél. Könnyű szellő enyhítette a nap hevét. Fehér gyöngyvirágok csodálkoztak ránk a bokrok alján, és egyre beljebb csalogattak illatukkal. Ezer és ezer madár énekelt a reggeli nap aranyos fényözönében. Vidám beszélgetés közt szinte faltuk a kilométereket. A jókedvű lélek nem érzi terhét, és a kőszegi hegyek visszhangoztak dalolásunktól. Először a Vöröskereszthez értünk, később a Hörmannforráshoz. Itt már készen áll a szálloda vendéghivogatón. A Hörmannforrásnál elértük útunk legmagasabb pontját. Innen már lefelé meneteltünk egy meredek úton fiatal cserjék közt. Tudtuk, hogy nem vagyunk már messze célunktól, azért egyre erősebben figyeltük az út széttárulását, mely újból lepillantást ad a völgybe, ahonnét elindultunk. Egyszercsak megszakadt az erdő, és feltűnt szemünk előtt a távolról már annyiszor látott kápolna kedves képe. Fönség és áhítat ölelkezik itt össze. Fönséges a táj szépsége, áhítatos a kápolna belseje. Egy meredek kapaszkodón azonnal fönntermettünk. Éppen restaurálták a kápolnát, s távol a várostól, az erdők lombsátra alatt is megéreztük a kettős szentév hatását. A kápolna építésének idejét nem ismertük, de ahogy beléptünk, azonnal elárulta korát. A XVIII. századi barokk falusias formája fogadott bennünket, a barokkot jellemző szabálytalan vonalaival, messze távlatokat nyitó mennyezetképével, kedves, naiv szobraival, magyar szentek magyaros ruháival. A falakon magyar, német, horvát felírások. Jelzik a zarándokok nemzetiségét és azt a történelmi tanulságot, hogy a szentistváni ország idegenfajú népeit csak a Kereszt kultúrája tudja összefogni egységbe, békés együttesbe. A kápolna körül elterülő térség, a közeli erdős, bokros területek, nagyszerű terepet szolgáltattak a számjátékhoz és a labdázáshoz. A fiúk élvezték is a természet tiszta, nemes örömeit. Kevés megszakítással mindig kézben, vagy a levegőben volt a labda. A számjátékot kedvelők alaposan felkutatták a közeli erdők búvóhelyeit. Ebéd közben a hátizsákok ugyancsak lefogytak, és a szentkút tiszta, hűvös vize alig győzte oltani a nagyranőtt szomjúságot. Délután 5 óra lehetett, hogy elindultunk kissé fáradtan, de azért jókedvűen. Nehezen tudtunk elválni tiszta örömeink színhelyétől, azért vissza-visszanéztünk, hogy újból lent voltunk a völgyben. Velemen, Cákon át tértünk haza. Boldog örömök, vidám játékok színe volt május 18-án pár óráig Szent Víd és környéke. Érdemes volt értük megmászni a magas hegyeket. A III. osztály tanulói Tóth Ciprián osztályfőnök vezetésével június