Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

36 10. Testnevelés. A rendszeres korszerű testgyakorlás és a fegyelmező rendgyakorlatok ez évben is a megfelelő eredményt biztosították. Az egyéni munkában az önbizalmat, ügyességet és bátorságot, a társas munkában pedig a bajtársiasság érzését igyekeztünk fejleszteni. * Intézetünk ifjúsága a tanévben szerzett tudását és komoly fegyelmezettségét vitte jólsikerült tornaünnepély keretében a nagyszámú közönség elé. Az ünnepély számaiban külön-külön és együttesen kellett a tanulóknak számot adni a lélekkel vezérelt test fizikailag is életre termettségéről. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Felvonulás. 2. Himnusz (Közének). 3. Szabadgyakorlatok (I—VII. osztály). 4. I. csoport korlátgyakorlatai (Ezüstjelvényes válogatottak). 5. Botgyakorlatok (VII—VIII. o. válogatottak). 6. Talajtorna (válogatottak). 7. II. csoport szertornája (Vas- és bronzjelvényesek nyújtó-, korlát- és lógyakorlatai). 8. Sportköri gyakorlatok. 9. I. csoport szerugrásai (Válogatottak). 10. Társasgyakorlatok (V—VI. o. válogatottak). 11. I. csoport nyujtógyakorlatai (Ezüstjelvényes válogatottak). 12. Jutalmazások; Hiszekegy (Közének). 13. Tisztelgő elvonulás. 11. Kirándulások. I. osztály. Kirándulásunkat két alkalommal is elmosta az eső. Jún. 4-én végre dr. Szabó Patrik osztályfőnök vezetésével útnak indulhattunk, bár reggel most is szeles, hűvös volt az idő. A Királyvölgyön át, ahol megcsodáltuk az óriási gesztenyefát, az Oházhoz vitt vidám nótaszó közt utunk. Itt fájó szívvel emlékeztünk meg a szomorú emlékű trianoni békeparancs aláírásának 18. évfordulójáról. A Himnusz hangjai a szél szárnyain szálltak a közeli határon át. .. Rövid pihenés után a Vöröskereszt érintésével a Stájerházakhoz jutottunk, ahol jóízűen fogyasztottuk el tízórainkat. A távoli Schneeberg fehér sipkájával hivogatva integetett felénk. Közben észrevettük a lékai tüzet : néhány szemfüles fiú rögtön félreverte az erdészlak közelében a harangláb kis harangját. További utunkban a Hörmannforrásnál megtekintettük az új, szép turista-menedékházat, majd délben a Szent Vid kápolnához értünk. Most már gyönyörű, napsütéses időnk volt. A kápolna tornyából lenyűgözően szép kilátás nyílt a vidékre. Most éreztük igazán, hogy „mennyi szeretet ömlik el a tavaszon, mikor a tél merevsége lazul, ébrednek a természet titokzatos erői s mindenütt új élet fakad ; mikor a dombok bársonyos szépségbe öltöznek, s az erdők zöldje mint fejedelmi palást borul a hegyek vállaira.. . Mennyi törtetés a füvek, a vetések növésében, a rügyek duzzadásában ! Micsoda félelmes erővel húzza fel a nap a bokros sűrűből az erdőnek törzsökös óriásait, hogy kinőjjenek onnan és beleágazzanak az égnek kék teljességében." (Prohászka.) Miután kiélveztük a vidék megkapó szépségét, a kőszegi polgáristák közelben levő kedves üdülőtelepén, a Garabonciánál nyitottuk ki bicskáinkat, és szinte indián csatakiáltásokkal láttunk neki az ebédnek és az üdítő forrásvíznek. Ebéd után pihenés, fényképezés, futballozás.