Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

19 focéljük a törzsek védelme es äz egymásközotti súrlódások elkerülése volt. Később a népesség szaporodásával a törzsek nemzetségei ezekre a területekre is kirajzottak, vagy idegenekkel (kunok, jászok, besenyők) népesítették be őket. így azáltal, hogy a törzsek az ország belsejében hagytak megszállatlanul egyes területeket és inkább a medencében helyezkedtek el, már a honfoglaláskor kijelölték annak a zárt egységet alkotó területnek a határait, amely ezer éven keresztül mindig magyar maradt. Érdekes találkozás az is, hogy a magyar nyelvnek mai nyelvjárásterületei nagyjában egybeesnek a honfoglaló törzsek szállásterületeivel. A magyar törzsek között természetes határok a hegyek, erdők, tavak és nagyobb járhatatlan mocsarak voltak, de a folyók sohasem. A folyóvizeknek mind a két oldalát ugyanaz a törzs szállotta meg. Ennek oka egyik főfoglalkozásuk: a halászat. Szent István a vármegyék elhatárolásánál — úgy látszik — tekintettel volt a régebbi nemzetségi szállások kialakulására: a „kétparti vármegyék" (Győr, Komárom, Esztergom, Szolnok, Csongrád vm.) sajátságos területi kialakulása csak a honfoglaló nemzetségek birtokviszonyaival magyarázható. A honfoglalók letelepedésével a Kárpáti-medence népsűrűsége megkétszereződött, de az országnak egyenlőtlen megszállása miatt a népsűrűség vidékenként különböző volt. A kelet felé védelmi állásba helyezkedésnek az volt a következménye, hogy a megszállás súlypontja a Dunántúlra esett. A népsűrűség is itt volt tehát a legnagyobb, ami annál feltűnőbb, mert a korábban itt élt pusztai népek : a húnok és az avarok népük zömével a Tisza mellett szálltak meg. A nyolc magyar törzs közül négy a Dunántúlon telepedett le, a másik négy pedig a jóval nagyobb területű Alföldön helyezkedett el. A megszállás súlypontjának a Dunántúlra való helyezésével a magyarság ellenállhatatlanul sodródott Nyugat felé. Bár a nyugati népek érdekkörébe, a latin keresztény kultúrába való bekapcsolódás csak később, Szent István idejében történt meg, de ennek leglényegesebb feltétele : a földrajzi elhelyezkedés és a keleti érdekkörtől való elszakadás már a honfoglaláskor megvalósult. Az új hazának természeti adottságai tagadhatatlanul hatással voltak népünk lelkületére, faji tulajdonságaira olyan értelemben, hogy az ősi ugor és török jellemvonások itt is megnyilatkozhattak. A magyar törzsek elhelyezkedése — a védelmi szemponton kívül — nem két ősnépünk vérének kicsendülése-e ? Az inkább ugoros törzsek nem azért szállták-e meg a Dunántúlt, illetve az Alföld dombosabb részeit, mert ugor ősünk is inkább ezekhez hasonló tájhoz szokott a Tobol-mentén ? A törökösebb törzsek meg nem azért helyezkedtek-e el az Alföld sík vidékein, mert az ogur-törökség szülőföldje a steppe volt? A „kalandozások" néven ismeretes hadi vállalkozásokban is nem inkább a törökösebb jellegű törzseink vettek-e részt ? Az itt talált népeket a honfoglalás nem semmisítette meg és nem is