Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929

40 a fáradságtól elcsigázott fiúknak. Halasi százados úr még este magával vitte Gálos Lázárt, hogy bemutassa a Magyar Aero Szövetség vezetőségének. A Szövetség Lónyay-utcai hivatalában meleg, bajtársi szeretettel fogadta a tör­hetetlen kó'szegieket Kara Jenő' alezredes és megmutatta a versenyen kiosz­tásra kerüló' szép jutalomdíjakat. Másnap, május 24-én fővárosunk nevezetességeit és szépségeit tekin­tették meg a fiúk. Időnk rövidségére való tekintettel a legfontosabb neveze­tességek megtekintésére szorítkoztunk. Megnéztük a monumentális Ország­házat a gróf Andrássy- és Kossuth-szobrokkal, a Szabadság-tér irredenta-szobor­csoportozatait ; itt a félárbocra engedett nemzeti lobogó előtt fájó, de egyben reménykedő magyar szívvel tisztelegtünk. Majd a Margit-sziget felé vitt utunk és itt a csodásan szép természeti pompában gyönyörködve szívünk fellángolt az Alkotó Úristen nagyságának a dicsőítésében. Feldobogott izzó magyar szívünk és büszkén állapítottuk meg, nincs szebb hely a kerek nagy világon a mi áldott szép hazánknál. Megnéztük a therma-forrásokat — mint szaktanár elmagyaráztam a fiuknak a budapesti hőforrások eredetét, az egész kis sziget csodálatos konstrukcióját. A fiúkat különösen meglepte az a kijelentésem, hogy a Margit-sziget u. n. „vándorló"-sziget, mert a Duna folyásának az irányában állandóan változtatta a helyét, míg végre erős beton-gátakkal megállították útjában. Szent, magyar lelkesedéssel jártunk Boldog Margitlhajdani szép kolos­torának és templomának romjai között. Hollósy, a kis amatör-fotográfosunk szép felvételeket készített a felejthetetlen emlékű helyekről. Innen Budának tartottunk. Megnéztük a maga nemében páratlan Halász-bástyát és innen gyönyörködtünk a székesfőváros gyönyörű panorámájában. Betértünk a buda­vári koronázó templomba és a szentségi Jézust buzgó fohásszal kértük meg­tépett hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Felmentünk a királyi várba, útközben megtekintettük a minisztériumok épületeit, majd Széchenyi Lánchidján át vissza­indultunk a pesti oldalra, fájó szívvel búcsúzva ősi Budánktól. Pesten a Lipót­városi bazilika szépségeit néztük meg, innen a Nemzeti Múzeumba vitt útunk, ahol a régiségtárat és a Mária Terézia-kiállítást tanulmányoztuk végig. Végül a Pázmány Péter Tudomány-Egyetem filozófiai karának épületét tekintettük meg és szeretettel gondoltunk kedves igazgató urunkra és a szeretett tanári karra, akik ezekben az épületekben szerezték oklevelüket, hogy minden munká­jukat egész életükön át a magyar ifjúságnak szenteljék. Délután a fiúk kis gépjeik javításával foglalkoztak és lázasan készülődtek a másnapi versenyre. Vasárnap, 25-én korán reggel vidáman keltünk, fél hatkor miséztem a fiuknak a bencés gimnázium kis, meghitt, áhítatra hangoló kápol­nájában. Reggelizésre nem volt időnk, mert szt. mise után azonnal indulnunk kellett a Vérmezőre, a repülő-verseny színhelyére. Közben kisebb szerencsét­lenség ís történt velünk. Flaschnak, az egyik kis „repülő" diákomnak a gépét összezúzta egy borgőzös villamos-utas és igy egy géppel szegényebben, viszont egy reményeiben mindjárt kezdetben csalódott lelkes fiúval terhelten értünk ki a Vérmezőre. Itt ismét Halasi százados úr vett bennünket szíves pártfogásába

Next

/
Oldalképek
Tartalom