Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929

• 41 és buzdította izgatott kis versenyzőimet. A verseny előkelő közönség előtt reggel 7-kor kezdődött. Az idő szép, csendes, repülésre kedvező volt, de a hőségtől sokat szenvedtek a kőszegi hűvösebb klímához szokott diákjaink. Kis repülőgépmodelleikkel az ország összes intézeteiből a versenyzők között szerepeltek a Bocskay főreáliskola Budapestről, a jászberényiek, gyöngyösiek, debreceinek, Szegedről egy gép és a kőszegiek közül 2 alreálista, egy polgárista és 6 gimnázista 10 géppel. A versenyen ott volt József Ferenc főherceg és Anna főhercegasszony, akik az egybegyűlt érdeklődő előkelő közönséggel együtt őszinte elismerésüknek adtak kifejezés azért, hogy a kőszegi reálgimnázium utat és fáradságot nem kiméivé elhozta munkás kis diákjait, akik egyedül szerepeltek a Dunántúl összes intézeteiből. A fiúk kitartóan álltak starthoz, nem kedvetlenítette őket, hogy mint kezdők, a már harmadik évben szereplő többi versenyző intézet kifinomult gépjei jobban repültek. Szemük csillogott a lelkesedéstől, bár kora hajnaltól étlen-szomjan álltak mellettem. A verseny déli tizenkettőkor fejeződött be. Az intézetek igazgatóságának és vezető tanárainak hálás, melegszavú köszönetet mondott a Szövetség elnöke? amely köszönetben külön megemlékezett a lelkes és fáradhatatlan kőszegiekről. A fiuk szent Ígéretet tettek Halasi százados urnák, hogy a szorgalmi díjat további kitartó lelkes munkával fogják becsületesen megszolgálni. Délután cserkészeimmel az I. és X. cserkész-kerület nagyszabású ünnepségét néztük végig az Üllői-úti FTC pályán. Óriási közönség előtt 5000 cserkész vonult fel az ünnepségre. Az ünnepség nagy méreteit márcsak az a körülmény is sejteti, hogy másfél óráig tartott a cserkészcsapatok impozáns felvonulása. Magyar cserkész-szívünk teljes melegében feldobogott, amint a sok ezer életerős magyar fiú nyelvén fölzengett a legszebb magyar ének, a nemzeti Himnusz. Az ünnepség műsorának minden száma meglepő és nagyságában bámulatbaejtő volt ; a fiukkal együtt megtelve cserkészlelkesedéssel hagytuk el egy felejthetetlen szép délután eltelte után cserkésztestvéreink grandiózus ünnepségének színhelyét. Este az ünnepségek hatásától felvillanyozva, fáradtság nélkül, ruganyos leptekkel tartottunk a Keleti pályaudvarra, ahol Hollósy angyalföldi állomásfőnök úr várt bennünket, hogy kedves előzékenységével kényelmes helyet biztosítson a hosszú éjjeli útra. Gondoskodásának hálás köszönettel adózhatom csak, mert a fiúk zavartalanul utazhattak egész Szombathelyig. Hol egyiket, hol a másikat el-elnyomta az édes álom, de Komáromnál mind az ablaknál állt és énekelte a magyar keserűség dalba öntött irredenta sóhajait. 26-án reggel 3/

49 órakor érkeztünk meg kis városunkba és hogy igazgató urunknak, akinek a hasznos es kellemes tanulmányutat köszönhettük és az egész tanári karnak bebizonyítsuk szent fogadással tett magyar akarásunkat, 10 órakor már mindannyian helyünkön ültünk az iskolában a többiekkel és egyszerűen felejtettük az út fáradalmait. Igazgató úr és a kartársak meleg szeretettel vártak vissza bennünket, mi pedig felújítottuk Pesten tett szent fogadásunkat, hogy a magyar ügyért mindenkor törhetetlen akaraterővel dolgozunk,