Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

62 körülfolja a plébániát. A lampionokban a jubilánsok szeretete ég, a fáklyákban hálájuk lobog. Mindnyájuk tudatában van az, hogy sok kis diákból nem lett volna nagy diák az apát úr nemes szíve nélkül. Ezek a fáklyák ^s lampionok világosságot, tűzet vittek minden szívbe, mert soha nem volt fáklyára oly nagy szükség, mint most, ebben a szomorú magyar éjtszakában. A legtűzesebb fáklya a nagy emberek élete ; ez a fáklya elég azért, hogy másoknak világítson. Ilyen élet az apát úr élete is és azért kérik a jó Istent, hogy az értük emésztődő, nekik világító láng még sokáig világítson, vezessen, szeressen, égjen és éljen. Kincs István apátplébános a residentia ablakából válaszolt az ünneplő szavakra: Öt a szónok fáklyához hasonlította, és egy tekintetben igaza is van. Mert mindenkinek, aki hivatala élén áll, világítani kell. Krisztus is elküldte tanítványait, hogy világítsanak, és ő maga is hirdette a világosságot, hirdette, hogy : „Én vagyok a világ világossága." Úgy érzi, hogy nem neki szól a gyönyörű menet, hanem a plébániának, amelynek feladata, hogy világosságot sugározzon a világba. Ezt megtette a múltban, megteszi a jövőben is. A plébániától a menet kiözönlött a főtérre, majd a Király-uton és Jenő főherceg utcán keresztül a polgármester Kert-utcai villája előtt állapodott meg: A városi zenekar szerenádja után Kurbély Vince bencés tanár üdvözölte a polgármestert: „Kedves kötelességet teljesít a jubiláló és a Szentbenedekrend vezette gimnázium ifjúsága, mikor hódoló tisztelettel megáll e helyen. Megáll ez örvendező város szeretett Polgármestere előtt. Lampion leng mindenki kezében és. a lampionban az édes emlékezés mécsvilága lángol. E mécses világító olaja: a hálás öröm és hálás szeretet mindazok iránt, mindazon nagy lelkek iránt, akik ezen intézetnek felvirágoztatásán, fejlesztésén bármi módon fáradoztak ; azon nemeslelkü jótevők iránt, akik élénk, meleg érdeklődésükkel, sőt — ha kellett — áldozatos szeretetükkel támogatták az intézetet nagy és magasztos céljának munkálásában, a fennkölt gondolkozású és példás életű új nemzedék nevelésében. Ilyen mindig megértő. áldozatos lelkű, melegszívű pártfogónk előtt fejezzük ki ezen ünnepies pillanatban hálás szeretetünket és hódolatunkat, mikor a jubiláló Kőszegnek az ifjúságot kitüntetően szerető, kiváló Polgármesterét igaz tisztelettel köszöntjük és azt kívánjuk, hogy a magyar ifjúság számára, Kőszeg városa javára a jó Isten sokáig éltesse." A tüzes beszéd után Jambrits Lajos polgármester szive egész melegével és hálatelt örömmel köszöni a ragyogó világosságot és a megtisztelő kedves látogatást. „Kedves barátaim, ez a lampionos menet és a megtisztelő hódolat Kőszeg sz. kir. város közönségét illeti meg. Kedves fiaim, gyermekörömötök az ábrándozó lélek, örömötök a ma, vagy a holnap, hisz gyermekek vagytok, fiatal lelkek. Én tudom, — mert én is voltam gyermek, — hogy a gyermek örül, de építeni csak akkor tud, ha már őszbe vegyül a haja, és megkomolyodik. Csak akkor emlékszik vissza, és csak akkor gondol előre. Ti ma egy gyönyörűséges; nagyon szép ünnepen vesztek részt és szemlélői vagytok ennek az ünnepnek. 250 éves jubileumát üli egy intézet. Fiúk, számokban is rettenetes nagy szám. Hát még ha a történetét elgondoljuk betűről-