Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

33 betűre! Micsoda nagy dolog ez! Ez az ünnep olyan, (mert nemcsak a bencés rend, hanem Kőszeg szab. kir. város egész közönsége ünnepel, és igenis részt kér ebből az ünnepből), mint mikor a szülő, apa és anya ünnepel. Az anya a bencés rend, amely gondozott, vigasztalt és minden jóval ellátott; a teherviselés az édesapáé. Itt is úgy van. Az intézet megteremtése, fenntartása annak a templomnak, iskolának, amelybe jártok, a város közönségének nem csekély feladata volt. — Kedves Fiaim ! Köszönöm a megtiszteltetést, és azt mondom nektek, hogy amikor itt a határon áthallatszik a lelkünkből jövő minden öröm, gondoljatok arra, hogy Magyarország nincs, de Magyarországnak lenni kell. És hogy legyen, a ti vállaitokra nehezedik. Ne felejtsétek ezt el és tartsátok mindig szem előtt a gyönyörű bencés jelszót: Ora et labora ! imádkozzál és dolgozzál. Mert a munkára szükség van, és mert nélküle nem lesz Nagymagyarország." A polgármester dörgő éljenzéssel fogadott beszéde után a Szigetutcába vonult a lampionos diáksereg és a velük együttérző nagyszámú közönség. A legöregebb kőszegi bencés diák, Waldmayer Károly, az Osztrák-Magyar Bank nyug. vezértitkárát ünnepelte a diákság. Czingraber Péter bencés tanár lépett az ablakában megjelenő „öreg" diák elé és az ifjúsági énekkar csilingelő köszöntője után meghatottan nyitotta ajakát üdvözlésre. „Méltóságos Uram ! A 250 éves kőszegi bencés gimnázium összegyűjtötte volt és jelenlegi tanárait és tanítványait, ünnepi ruhába öltöztette öreg és ifjú lelki gyermekeit, hogy a meg emlékezés ezen ünnepélyes óráiban tanuljunk szívünket-lelkünket nevelő 250 éves intézetünk dicső múltjából; hogy lelkesedést, új erőt merítsünk valamennyien ez intézet kebelén nevelődött nagyjainak hangosan tanító példájából. Az ünnepélyt rendező bizottság Méltóságodat kérte fel arra, hogy holnap azon leleplezendő márványtábla előtt mondja meg azoknak, akiknek nevét abba hideg kőbe vésettük, — mondja meg nekik, azoknak a meghaltaknak, hogy emlékük él a mi lelkünkben, hiszen mi is annak a maternak, annak az iskolának vagyunk szellemi leszármazottjai, amely az ő lelküket formálta, alakította. Ez a lampionos csapat pedig azért jött most ide Méltóságod elé. hogy mi, ennek a dicső múltú intézetnek most már az életben küzködő volt — és az iskolában most tanuló tanítványai és tanító tanárai tisztelegjünk intézetünk korban és érdemekben is legöregebb élő tanítványa előtt. Tanítvány és tanár hangosan kiáltjuk Méltóságodnak : Waldmayer Károly ! te tanítványunk voltál, de büszkék vagyunk arra, hogy életeddel valamennyiünknek tanára lettél. Méltóságod életével állította ki a legszebb bizonyítványt arról a nemes, Isten és hazaszeretetre tanító szellemről, amely évszázadok óta uralkodik és él ma is a kőszegi bencés gimnáziumban. Méltóságodat azzal a szeretetteljes kéréssel üdvözlöm valamennyiünk nevében, legyen Mózese ennek a lampionos, ünneplő csapatnak, tárja ki imára kezét azon magaslaton, ahová a sok évtizedes munka után jutott. Imádkozzon érettünk, az akiiv harcban küzködőkért, a megérdemelt nyugalmat élvező legnevesebb tanítvány. Maradjon még soká közöttünk Méltóságod, mint annak az életerős bencés tölgynek a legöregebb, de legszebb élő hajtása !" A lelkes, szívekig ható beszéd után Waldmayer Károly könnyes 2