Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1916

- 4 sors változandóságának, hogy e korszak elejét és végét egyaránt vérzívalaros, nagy válságok jelzik : olyan válságok, amelyek elnyeléssel, felforgatással fenyegetik a kultura általános és nemzeti alkotásait, de amely válságokban ezrek, sőt százezrek kiömlő vére öntözi azt a talajt, amelyből a nemzet jövendő boldogságának dús bimbózással, gazdag virágfakadással biztató reményei kinőnek. Az első nagy vérzivatarral Ferenc József mint serdülő ifjú, a másodikkal, a mostani világválsággal mint hanyatló erejű aggastyán volt kénytelen megküzdeni. És e második vérzivatarban még egy külön tragédia is lejátszódik; mert uralkodónk szemei előbb zárultak le örök álomra, mintsem seregeinek végleges diadalát megláthatta volna. A legfőbb hadúr, akinek elaggott teste már nem birta volna elviselni a háború fáradalmait, szellemileg járt ott a csatamezőkön, amelyeken népei és országai boldogságáért milliók ontották ki vérüket; most pedig a háború hőseivel együtt a másik hazából nézi az itthagyott milliók dicsőségesen megvívandó további küzdelmét. A legfőbb hadúr halála a legkifejezőbb szimbóluma annak, hogy a háború nagyot és kicsit, uralkodót és alattvalót egyaránt elragad, csak egynek kell megmaradnia : a nemzetnek és ennek a jövendőjeért kell most mindenkinek akár az életet is feláldoznia. Bár még élesen nyilallik át a fájdalom a nemzet szívén, hisz a szent korona közjogi testének a koronás feje esett le, de a fájdalom mellett is büszke lélekkel tekint fel a nemzet Ferenc József nagy szellemére. Meghalt királyunk uralkodása ugyan olyanformán indult, mintha egy szabadságszerető nemzet testén keresztül akarta volna trónját megerősíteni, megszilárdítani. A krimi háború azonban megmutatta, hogy Ausztria, — amelynek hatalmát itthon biztosnak hirdették és amelynek gyengeségét a külföld előtt kérkedéssel leplezgették, — korántsem olyan hatalmas. Ebből már egyes előrelátó politikusok látták, hogy a nemzet átalakulás előtt áll, hogy csakhamar le fog dőlni a régi rendszer, amely nem a népek lelkéből táplálkozott, hanem rövid látókörű államférfiak ósdi nézetei szerint volt megalkotva. Csakhamar átlátta ezt a fiatal uralkodó is és ettől fogva közeledett a nemzethez, sőt megértő jóbarátja lett népünknek, akinek uralkodása alatt a magyar nemzet akkora súlyhoz, akkora szerephez jutott a Habsburgok birodalmában, amilyent csak régi, nagy nemzeti királyai idejében játszhatott. — Az 1867. év új irányt jelent a háromszázéves, hagyományos