Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1916

— 5 — Habsburg-politikában. És épen az, hogy Ferenc József rálépett erre az új ösvényre, teszi őt a magyar nemzet szempontjából elismerésre méltóvá. A nagy magyar államférfiak: Andrássy és Deák mellett ő rakta le a dualisztikus monarchia alapját, amelynek nemzeti fejlődésünk legújabb korszaka, de ezzel szoros összefüggésben a monarchia megszilárdulása is köszönhető. És mindezt az eredményt Ferenc József elsősorban az ő nagy egyéniségével érte el, amelynek legjellegzetesebb vonása az erős akarat volt. Amit országai szempontjából helyesnek és jónak itélt, ahhoz tántoríthatatlanul ragaszkodott; és a modern alkotmányosságnak az az alaptétele : hogy a király csak uralkodik, de a miniszterek kormányoznak, ezzel az erős akarattal szemben elhalványult, mert miniszterei csak akaratának végrehajtói voltak. Politikájának alapelveit mindig ő maga állapította meg és ez a politika a konzervativizmus fenntartásában és az új, felforgató eszmék elleni küzdelemben nyilvánult. A belső ügyek vezetésében azonban még csak engedett az autonomikűs törekvéseknek, de már a küíső-politika szálait mindiga maga erős kezében tartá és ugyancsak féltő gonddal őrködött a hathatós külső-politika igazi eszköze,a hadsereg felett is. Igazi politikus és katona uralkodó volt, de jellemének minden katonás vonása mellett is ő volt Európa békéjének igazi támasza. Az ő sokat látott, sokat tapasztalt elméje észrevette azt a veszedelmet, amelyet az európai népeknek egymással vivandó háborúja majdan felidéz és ezért iparkodott a békét fenntartani már az 1870,-i német francia háború idején. Mikor pedig ez nem sikerült, bár Beust és a többi osztrák államférfiak Königgrátzért boszut akartak állni, Andrássy Oyula gróf, az első magyar külügyminiszter tanácsát követve, a feltétlen semlegesség álláspontjára helyezkedett. Ugyancsak a békeszeretete nyilvánult meg az 1909 -i schönbrunni koronatanácson, ahol először volt szó a Szerbia elleni hadjáratról, amelyet e balkáni szomszédunk kihivó magatartásával Bosznia annexiójáért szinte kikényszerített maga ellen. Amikor azonban választani kellett a háború és béke között, agg királyunk ez utóbbi mellett döntött. E békeszeretetét ismerték birodalmának az ellenségei is, de félremagyarázták, a gyengeség jelének vették. Ezért tovább folyt a Balkánon az izgatás, aminek szomorú vége Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkoltatása lett. Ez azonban már sok volt és most már példát kellett statuálni. Bár leghőbb vágya az volt agg uralkodónknak, — amint maga mondja „Népeimhez" c. prokla-