Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 8 pillantást nyer a művészet titkaiba, és soha még a művészet legvirágzóbb korszakaiban sem volt meg az az erőfeszítés, amelyet a művészetre való nevelés tekintetében a XX. sz. felmutat. Sem a görög művészet, sem a renaissance fénykorában nem akar a művészeti izlés egyetemessé lenni, de napjainkban a népek szabadságának idején, annyira divattárgyát teszik, hogy úgy mondjam — a művészeti problémák, és legalább az alapismereteket annyira megkövetelik minden művelt embertől, mint műveltségünk bármely más kitevőjét. Azáltal, hogy a művészetek ismeretét és megértését műveltségünk kitevőjének neveztem, megadtam egyúttal a művészi izlés jellegét is. Vannak talán, akik a képek ismeretét pár órai foglalkozás után elsajátilhatónak vélik. Nagy tévedés. Műveltséget máról holnapra elsajátítani nem lehet. Azt bármely művelt társalgóból elsajátíthatjuk, hogy manapság késsel kenyeret vágni nem illik, hogy a névjegynek mikor melyik oldalát kell behajtani, de a lélek műveltségét, mely a finom érzésben, tiszta intellektualismusban, gyengéd előzékenységben, szerény, de biztos magabizásban áll, máról holnapra, könyvek utján, vagy felolvasás utján el nem sajátíthatjuk, mert a műveltség soha sem tantárgy, hanem a nevelés eredménye, a nevelés pedig mindig hosszú hatások eredőjeként jelenik még Igy vagyunk a művészi izlés terén is. Műértővé máról holnapra senki sem lehet, mert az esztétikai izlés bármely téren szigoiuan fegyelmezett aszkézis gyümölcse hosszú contemplációk lecsapódása, nagy lelki csatáknak békekötése. A műbirónak, mig kristálytiszta Ítéletei keletkeznek, körülbelül ugyanazon szűrőmasinákon kell átjutni, mint maguknak a művészeknek. Ezt pedig csak az érti, aki végigküzdötte azokat a lelki bórákat, melyek lelkét összetörték, de egyúttal magukkal, emelték a magasba, honnét szélesebb a horizont, tisztább a levegő, szebbek a távlatok, igazibb a szin, meghittebb a hangulat, fölemelőbb az érzés. Ne ijedjen meg senki, hogy nehéz feladatok elé akarom állítani. Épen ellenkezőleg, azokra a szépségekre akarok rámutatni, amelyek a művészettel való foglalkozásból származnak. Épen arra akarok rámutatni, hogy a művészettel való foglalkozás nem egy bál örömét adja, mely 8-tól éjfélig, vagy mondjuk reggel négy óráig tart, hanem az egész életet üdébbé, melegebbé teszi, a meddő órákat megtermékenyíti, ideáinkat megsokszorozza, lelkünk kérgét