Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 9 leolvasztja, és tartalmat ad az Ízlésnek, az érzékeknek, az intellektualismusnak. A művészet örömei nem ephemer jelentőségűek, hanem a velük való foglalkozás bármely időben üditő, és amellett állandó, mert annyi problémája és kérdése van, hogy életünk végei g folytonos thémákat szolgáltat önképzésünkhöz. Ez az oka annak, hogy a S7éppel valóban foglalkozók szerények és Ítéleteikben tartózkodók, és ez az oka annak is, hogy tárlatokon, kiállításokon senki jobban el nem árulhatja analphabet voltát, mintha ott kiabál és nyilatkozik. Foglalkozzunk a művészettel, mert az műveltségünknek tényezője, de ezen foglalkozás ne kifelé történjék, azaz ne hangzatos szólamokat szerezzünk be, hogy azokat egy-egy tárlaton leadhassuk, hanem foglalkozzunk saját magunk gyönyörűségére. Az ilyen foglalkozás majd megérteti velünk, hogy az egyes tárlatokon csak az üresek konganak annyira, mert ők nem okulásra jöttek össze, hanem mások felvilágosítására. Jelen vizsgálódásunknak célja az, hogy a tanuló ifjúságot bevezessük a képek szemléletébe. Nem arra helyeztük a súlyt, hogy a festészet terminológiájával ismertessük meg, hanem a lényegbe akartunk behatolni és ifjaink tekintetét is arra irányítani. Tehát minden terminus magyarázatát ne várja az olvasó. Fő a lényeg, és ha valaki ezt elsajátította, könnyebben mehet a részletek megismeréséhez, mint megfordítva. Erős meggyőződésünk az, hogy bevezető ismereteknél a részletező terminológiával dobálodzni nem szabad, mert a lényeg könnyen a terminusokba veszik és akkor a fától nem látni az erdőt. Tudjuk azt, hogy a Jestészet' szó a képek összes faját nem magában foglalja. Mindazonáltal szerintünk nagyobb joggal használhatjuk, mint a szokásos ,képírás' szót, mert sokkal több ágát foglalja magában a képeknek, mint az ,irott képek', hova legfeljebb a rajzokat sorolhatjuk. Amig tehát jobb szavunk nem lesz, nem ismerem el használatának kizárólagos jogosultságát.