Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 34 lékei között volna: csendesen, békében, bezárt lélekkel, mások hangulatai iránt való tisztelettel. * Az az ember tehát, aki nyitott szemekkel jár az életben, aki törekszik a lelki királyságra, aki be tudja magát kapcsolni az élet hangulatainak áramába, és egy műtárgy előtt végig tudja élni a perceket, melyek a művészt tettre sugallták : az az ember már birtokában van a műértő legfontosabb feltételének. Ha emellett tanulmányozza a festészet technikáját, a vonalak, formák, szinek aesthetikáját, a képirás irányait, szóval meg tudja látni valamely képnek tartalmi és rejtett szépségeit, készen áll előttünk a műértő. * De a mübiró még nem. A műbiró ugyanis nemcsak megérteni, de ellenőrizni is képes a művész munkásságát. Nemcsak azt tudja megmondani, hogy valamely műtárgy önmagában jó e, hanem annak értékét is meg tudja állapítani, amelyet az illető műtárgy az eddigi összes hasonló műtárgyak között elfoglal. Egy műbirónak meg kell mondania, hogy valamely műtárgy eredeti-e, másolat-e; önálló problémával vesződik-e, vagy csak mások utánzata; fejlődést vagy hanyatlást jelent-e az eddigi eredményekhez képest. Aki tehát műbiró akar lenni, annak a következő két irányban kell magát kiművelnie: 1.) Az életbe való elmerülés, mások lelki világának tanulmányozása, a műtárgyak szemlélete és aesthetikai tanulmányok révén saját lelki életét, érzésvilágát és Ízlését a legkisebb árnyalatokig ki kell művelnie. Mert mások aesthetikai értékét csak az bírálhatja joggal és igazsággal, akinek belvilága fejlett, érzései mélyek, gondolatai tiszták és meglátásai igazak. Csak az ilyen ember tudja megmondani, micsoda impressiók átélésére képes a művész, tud-e magasan szárnyalni, eddig nem látott finomságokat ellesni, a lelkek mélységeibe bányászként leereszkedni, az élet mozgató rugóit erős kezekkel megmarkolni és el nem ereszteni ; vagy pedig csak amolyan vér- és gondolatszegény elcsépelt hangulatok kintornása-e.