Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

elő, amennyit utána hamarosan be is tudtak festeni anélkül, hogy a vakolat megszáradt volna. A festészetnek ezt a módját freskófestésnek, az így készült képet freskónak nevezzük. A freskókon a festőanyag olyasféle volt, mint a mi vizfestékünk, és csak azért dacolt az idők viszontagságaival, mert a festőanyag beivódott a nedves vakolatba. Később a vakolatot egyszerre készítették el, megszárították és erre a száraz vakolatra festettek. Hogy azonban az eddig csupán vizzel kevert festék le ne potyogjon, a száraz vakolatra enyvvel, tojásfehérjével, vagy egyéb ragasztóanyaggal kevert festéket alkalmaztak, de az ilyen festményt már nem freskónak, hanem temperának nevezték. Tempera tehát olyan festményt jelent, melyben a festőanyagot nem vizzel, sem olajjal, hanem tojásfehérjével, enyvvel, esetleg tojássárgájával keverik. Mikor a gothikus templomok jöttek divatba (1200 — 1500), a nagy ablakok és oszlopok miatt megszűntek a román templomoknak képírásra alkalmas belső síkjai, ettől az időtől kezdve tehát táblákra festettek, melyeket vakolat helyett krétából és enyvből kevert alapanyaggal vontak be, és eme kréta-alapra festettek temperát. így jöttek létre a mai képekhez hasonló rámás képek, először fa, majd később vászonalappal. A XV. század elején hatalmas újitás történik a képirás terén, és ezen újitás Jan van Eyck nevéhez fűződik. Ezen neves festő eleinte sokat festett fára enyves és tojásos festékkel, de hogy képei ragyogóbbak legyenek, azokat valami olajból készített anyaggal vonté be. Később addig kísérletezett, mig végre az olajat nem festőanyagnak használta, hanem enyv és tojás helyett magába a festő anyagba keverte bele, és azt tapasztalta, hogy az így kevert festékek „könnyen keverhetők, egész keményre száradnak, a száradás után a vizet jól kiállják, továbbá hogy az olaj a színeket is sokkal élénkebbé és önmagukban véve is ragyogokká teszi,... hogy a festék az olaj hozzátételével könnyebben keverhető és feldolgozható, mint tojásfehérjével, vagy enyvvel, miért is alkalmazása előnyösebb." Ezen felfedezés forradalmat idézett elő a képirás terén, a festményeknek új fajtája keletkezett, melyet mi manapság olajfestménynek nevezünk. Látjuk tehát, hogy a freskófestésből keletkezett a tempera, ebből pedig az olajfestés, mely manapság is a legáltalánosabb. Ha olaj helyett vizzel oldjuk a festőanyagot, vizfestmény faquarell)