Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

Ötvenhat évvel a Vezúv Irtózatos kitörése előtt, amely Titus császár uralkodása alatt elpusztította a hegy lábánál virágzó városokat, Pompeit, Herculaneumot és Stabiaet, Oallia Cisalpinának egyik városkájában, Novocomumban született Caius Plinius Secundus Maior — amint egyik életrajzirója a római időmeghatározás szerint mondja — C. Asinius Pollio és C. Antistius Vetus consulsága alatt. Élete nem volt hosszú az évek számát tekintve, de annál bővebb tapasztalatokban és munkában. Gyermekkorát azokban a dísztelen időkben élte le, amidőn Tiberius, a delatorok hírhedt megteremtője és védőistene, és Caligula, dicső elődjének még dicsőbb követője, lémítették a jobb érzelműeket. Életének ezen szakáról semmi részletesebbet sem tudunk. Claudius uralkodása alatt kezdte meg nyilvános pályáját. Egy ideig Afrikában katonáskodott, majd Germániába került L. Pomponius Secundushoz, mint praefectus alae. Hivatalos kötelességeit mindenben a legpontosabban teljesítette, már ekkor is niagasfoku tudásával és szorgalmával messze kitűnt társai közül. Meg is nyerte csakhamar vezérének bizalmát, jóakaratát, szeretetét, megnyerte olyannyira, hogy vezére már nem is aláiendelt katonájának, hanem barátjának tekintette. Nem volt elég fáradhatatlan lelkének a tábori élet ezer fáradalma, Mig teste pihent, lelke nem nyugodott, folytonos táplálékot keresett. A körülsáncolt tábor sátrai közt irja meg első munkáját: De iaculatione equestri. Csak a cime maradt ránk és egy rövid utalás Plinius részéről a Naturalis Históriában. Amennyire csak tehette, rajta volt, hogy vezérének ne legyen oka megbánni a vele kötött benső barátságot. Midőn Pomponius legyőzte a germánok egyik törzsét, a cattu .okat, megkapta azt a kitüntetést, hogy diadalmenetben vonulhatoü be Rómába. Plinius