Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 36 — én tudom, legelőször Nagy Sándor kerített hatalmába egy kenőcsös dobozt, melyet Dareus táborának elfoglalásakor talált a király hátrahagyott tábori fölszerelésében. Később használatuk honfitársaink részéről is befogadásra talált az élet legtöbbet dicsért és legtiszteletreméltóbb javai közé; sőt még a halottakra is átterjedt ez a tisztelet.« — A XIV. könyv a szőllő sajátságait sorolja el és a borokról értekezik. Közülük legrégibbnek a maroneait mondja Plinius, melyről már Homeros is megemlékezik; fölsorolja a borok ötven legnemesebb fajtáját, majd a tengeren túl termő borokból harmincnyolc, a hamisítottakból hét fajt. — A XV. könyvben az Itáliában ismeretes gyömölcsfák leírását találjuk; ilyenek az olajfa, a barack, a szilva, az alma, a körte, a füge, a dió, a gesztenye stb. Itt beszél Plinius mirtuszról és a babérról is, melyek koszorú alakjában a diadal jelvényei. — A XVI. könyv tárgya az erdei fák leírása, a XVII. pedig a fák műveléséről, gondozásáról, betegségeiről és az ezek ellen való védekezésről beszél — Hogy milyen természetük, hányfé'e fajuk van a gabonaféléknek, melyek használnak az embernek, melyek ártalmasak, ezt a XVIII. könyvben olvashatjuk, a kerti veteményekről pedig a a XIX. könyv ád felvilágosítást, az előbbi 2060, az utóbbi 1544 adatban. Új anyagot ád a XX. könyv. „Az ember tápláló, gyógyító szereit soroljuk el, és kénytelenek leszünk bevallani, hogy tulajdonkép nem is tudja az ember, miből él" — mondja Plinius. És elkezdi a különféle jótevő szerek sorozatát, amelyeket a kerti veteményekből nyerhetünk : az ugorkából hatvanhetet, a sárga dinyéből tizenegyet, a tökből tizenhetet, a vöröshagymából harminchetet, a káposztából nyolcvannyolcat, a köményből negyvenyolcat, így haladva tovább százhuszonhárom növényen. — A XXI. könyv visszatér a növényvilág részletes tárgyalására, és szól a virágtermő növények természetéről és legfőbb ékességükről, a fejüket koszorúként díszítő virágokról. — Ugyanezt az anyagot folytatja Plinius a XXII. könyben, hozzáfűzve a legtöbb virághoz a belőle előállítható tápláló és gyógyító szereket is. Ezen gyógyító szerek elsorolása teszi tárgyát a következő könyveknek is. A fákból nyerhető szerekről szól a XXIII. és XXIV. könyv, vadon termő növényekből nyerhetőkről a XXV. A XXVI. és XXVII. könyv a különféle betegségek alapján csoportosítja az anyagot és így sorolja el a megfelelő gyógyító szereket, a betegségek