Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 37 — közül nagyon veszélyesnek mondja Plinius a lichenas-t, mely a bőrnek valamiféle megbetegedése. „A legtöbb betegnél először az arcot borítja el egészen, csak a szemeket hagyva sértetlenül, azután leszáll a nyakra is, a mellre és a karokra, a bőrnek rút fölpattogzásával. Ezt a ragadós járványt őseink és atyáink nem ismerték. Tiberius császár uralma alatt lopódzott be Italiába, valami perusiai lovag közvetítésével, aki Ázsiban időzvén onnan hozta magával." Csak pokolkővel lehet gyógyítani, de ezzel is egész csontig kell kiégetni a sebet, mert különben újra visszatér a kegyetlen betegség. — Egy példa a több száz közül. A XXVIII. és következő könyvekben körülbelől ugyanezt az anyagot folytatja Plinius, elsorolja mindazon gyógyító eszközöket, melyeket az állati testekből nyerhetünk. — A XXVIII. könyvben először az emberről szól, mily szerek találhatók az ember hajában, fülében, fogában, vérében. Fontos és el nem dönthető kérdésnek mondja, használnak-e valamit az emberi szavak és verses ráéneklések, mert „még a legközelebbi múltban is látták, hogy a Forum Boariumon elástak egy görögöt a nejével, akiknél ilyesmiről volt szó." Annyi bizonyos, hogy az istenekre lehet hatni emberi könyörgéssel, igy tehát — legalább az istenek erejének közvetítésével — nagy ereje lehet az emberi szónak. Ezért „Verrius Flaccus több szavahihető szerzőt is említ arra vonatkozólag, hogy ostrom előtt a római papok könyörögni szoktak ahhoz az istenhez, aki az illető város védője, és megígérik neki, hogy a római nép épen akkora, vagy még szélesebb körű tiszteletben fogja őt részesíteni." — Ezután következnek az állatokból szerezhető gyógyító eszközök. Ilyen hasznos állat az elefánt, melytől nyolcféle gyógyszer nyerhető, az oroszlán, a teve, (tíz gyógyszer), a hiéna (hetvenkilenc), a krokodilus (tizenkilenc), a viziló (hét), a hiúz (öt), stb. „Summa. Medicinae et históriáé et observationes : 1682." — Ez az adatfelsorolás folytatódik tovább a következő (XXIX—XXXII.) könyvekben is. Sorra veszi Plinius az egész állatvilágot, a vad és szelíd négylábuakat, a madarakat, a vízi állatokat, majdnem minden fajtáról tud valami hasznos orvosságot, amelyhez hozzáfűzi mindig a megfelelő betegséget is. Házi gyógyszertár: ezt a cimet adhatnánk e négy-öt könyvnek. Csak az orvosságok gyógyító erejében nem nagyon bizhatunk. Például fogfájós embertársaink alig tapasztalnák a következő medicina de canibus jótékony hatását: „A fog fájdalmait úgy gyó-