Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 16 — gömb; ezt bizonyítja először is neve és az emberek közmegegyezése, akik mind kereknek (orbis: kör, köralakú) hivják, emellett szólnak továbbá a létező dolgokból vonható bizonyítékok, és végül szemünk is ezt igazolja, mert bárhonnan nézzük, egyformán boltozatosnak látszik, ami más alaknál nem volna lehetséges." Ez a szédületes nagy gömb szédületes gyorsasággal forog körülöttünk, örök, pihenés nélküli körforgással, huszonnégy óra alatt téve meg a föld körül egy teljes kört, amint ezt a napkelte, és napnyugta minden kétséget kizárólag bizonyítja. A görögök kosmos-nak nevezték a világot, a rómaiak mundus-nak ; mindkét név a világban látható tökéletes szépségből, ékességből ered. Négy elemet különböztethetünk meg; ezek: a tüz,a levegő a viz és föld. A tűztől kapják fényüket a bolygó- és állócsillagok. De az égnek mindezen diszeit messze fölülmúlja a nap roppant nagyságával és hatalmával. Műveit szemlélve el kell hinnünk, hogy a nap a világ lelke, föntartója, éltetője. O ád világosságot az öszszes földi dolgoknak, elűzi a sötétséget. A többi csillagokat hol elrejti, hol fényével újra előtünteti. Szétszórja az ég szomorú felhőit, az emberi lélek elborulását is enyhíti- „Kiváló, dicsőséges mindent lát, sőt mindent hall is, amint ezt a költők fejedelme Homeros is állítja." A nap hatalmának, éltető erejének eme túlságba vitele, majdnem élő lénnyé tétele vezeti Pliniust még egy lépéssel tovább: a nappal köti össze az istenség fogalmát. Nem keres más istenséget, de ezt az egyet oly tulajdonságokkal ruházza föl, melyek nagyon közel állnak a mi isten-fogalmunkhoz. „Az Isten alakját, képét keresni, szerintem emberi gyöngeség. Bárki legyen az Isten, maga a legtökéletesebb érzés, a legtökéletesebb látás, hallás, legtökéletesebb ura a léleknek, sőt önmagának. Számtalan sok istenben hinni, isteneiben az emberi erényeknek sőt bűnöknek, közel jár a legnagyobb fokú esztelenséghez. Elhinni azt, hogy az istenek házasságot kötnek egymássaj, hogy egyesek mindig ősz öregek, mások állandóan ifjak vagy gyermekek, hogy vannak köztük fekete szinüek, szárnyasok, sánták és olyanok, akik a napok változásával meghalnak és újra életre kellnek : ezt elhinni igazán gyerekes bohóság. Mindezen vélemények csak a meggondolatlan, emberi gyarlóságot takargatják, úgyhogy mindebből csak az bizonyos, hogy semmi sem bizonyos, és hogy nincs az embernél nyomorultabb, egyúttal büszkébb lény."