Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 14 —náit. És a vitéz kapitány lakomát akar lakni az égő tetők, házak között : Vitéz, hol a tarisznyád? Vedd elő az pogácsát: Zsindely pattog, hull a nád . . . Süthetünk ma szalonnát! Sándor Ferkó, sógorom, Adsz' ide a jó borom ! Harc után ha szomjazom : Az áldomást megiszom. (A. II. 261—262.) De a közvitézek is kitesznek magukért, nem maradnak el vitézségben vezéreik mögött. Régi magyar vitéz Kádárról szól az emlékezet. Szörnyű nagy romlásra készült Pannónia, körülvette az ellenség, mint tengernek megáradott habja. Ekkor vitéz Kádár fölemelé szemeit az égre, Úr Jézust hívta segítségre. És nagy felszóval kiálta a zászlótartónak, vinné el a zászlót más útra, ne pusztuljon el mind uruk kevés hada. Ő akar egyedül helyt állni. Kiontom véremet én szegény hazámért, Ezennel meghalok édes nemzetemért ; Nem szánok érette bizony ontani vért, Mert én a Krisztustól veszek jutalmat s bért. (Vé. I. 161 — 164.) Vég-Esztergom vára alatt, ahol sebes Garam siet a Dunába, kurucok tábora épen ott megszálla. Nagy Rákóczi körüljár az gyönyörű mezőben. Nem kell katonáit sok szóval biztatnia, csak felmutat rettenetes kardjával Esztergom várára, császár zászlajára : Mire a fényes nap háromszor felsütne, Hej, magyar lobogó lesz oda feltűzve ! Hej, nem kellett a kurucoknak ezt kétszer mondani : megbődültek a kuruc ágyuk, megrendültek a vár tornyai. Törik, bomlik a fal. Vég-Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad ! Éjtenéjjel indul az utolsó roham. Rákóczi fölkel fényes tigrisbőréről, készíti hiveit, hires vitézeit, Fodor és Révai, Esze Tamás, sok mások hajdu-ezereit. Mikor aztán az ágyú hármat szól, a sok kuruc, szembe a halállal, csak úgy omol a várra. Tüzes garanáttul világos az éjjel, Haj, sok anya fia borul ott be vérrel !