Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 15 —Vérbe borul a hegyoldal is, nemcsak a hajnal festi pirosra. De nem veszett kárba a vér, a vitézség meghozta jutalmát : mire meghasad a szép hajnal: Esztergom várába Rákóczi felnyargal. Esztergom utcáin szikrát hány patkója, Esztergom bástyáin lobog az zászlója. x (A. II. 117—119.) A kölesdi harcon is kitettek magukért a kuruc vitézek. Megemelte kardját Béri Balogh Ádám, Sándor László is biztatta dandárát: Vedd fel, fiam, bátran németnek lövését, Ne mutasd szívednek semmi rettenését! Szekeres István is vezette ezerét: Rajta! rajta! rontsad rácok sűrű rendét — Hadd ne dúlja gaz nép édes hazád földét! Neki is vágtak a kurucok, neki az elejének, bontották közepét, mint kaszás az füvet, döntötték, rontották. Lőn is nagy sivalkodás a Sió berkén, fel Simontornyáig szörnyű nagy roppanás. Balogh Ádám még több hadat indíta. El is elveszett a német, meg is megszaladt a rác. Most aztán utána, mindenütt a hátán! Lovasa üldözte, gyalogja öldöste, Szegszárdig ellenség vérével öntözték a mezőt (A. II. 247—248.). Vitézlő fiaknak, vég-ujváriaknak is kiterjedt szép hirök. Jelesen portyáznak Vág vizén is túl, éjjel-nappal száguldozván németnek vesztire. Ráró- és sólyomröptü lovaik vigan ugrálnak alattuk; ki husz óra alatt húsz mélyföldet futtat, még csak semminek mondják. Leseken, próbákon, táboron, portákon, kimutatja jóságát a magyar serénység, vitézség, nyár rekkenő hevében, zordon tél havában egyaránt kiindulván, kibontott zászlóval ellenségre buzdulnak. Forgódik mindenik, Labancokat verik, Vágják, űzik, szorítják : „Rajta!" riadallal Egymást ők bátorítják, és ellenség-testekkel, madarak-étkekkel borítják bé a mezőket. Megejtik a németeket erdőkön hányt titkos leseken, másszor nyilt térhelyeken röppennek, mint sólymok, derék csatára, szép rendölt