Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1909
+ Dp . Fehét* Ipoly 1842-1909. A nagyok példáján okul mindenki, kétszeresen a fogékony lelkű tanuló. Vázlatos képet nyujtunk e hálából és tiszteletből fakadó sorokkal, erős vonásokban olyan férfiúról, aki fényes pályafutásával, hozzávaló nagy tehetségével s edzett akaraterejével felemelően vonzó különösen a tanuló ifjúságra. Fehér Ipoly, volt pannonhalmi főapát e kiváló férfiú, férfi a szó teljes és nemes értelmében. Mint korán árvaságra jutott gyermek, rokonai segítségével végzi tanulmányait. Mint ifjú jól kipróbált hivatással s hivatása meleg szeretetével a phalmi sz. Benedek r.-be lép. Szép tehetsége, nagy tudása, szabatos előadása korán feltűnik elöljáróinak s alig végzi el tanári előtanulmányait, Kruesz főapát a phalmi főiskola tanárjává teszi 1865-ben. A fiatal főiskolai tanár tanit és tovább tanul. Széthinti szellemsugarait az ifjú növendékek lelkébe a napnak erejével úgy, hogy a szunnyadó lelkierők kikeltek s hatékonnyá érlelődtek. Maga tovább képezi magát, könyveket ír tanítványai számára, cikkeket a közönségnek. Kruesz főapát, aki egyéniségét, tudományát s működését nagyra becsülte, 1874-ben az esztergomi főgimn. igazgatójává nevezte ki. Szigorú, pontos, lelkiismeretes igazgató volt; ugyanezt kívánta alárendeltjeitől is. Nevéhez fűződik a főg. új épülete. Nyolc évi igazgatósága után a szegedi tanker, főigazgatója lett. Alkotó tehetségét ezen állásában még jobban érvényesíthette, kerületének sok hiányát rendezte. Kemény kezű főigazgató volt, aki sokat, buzgó és odaadó munkát követelt, de kész is volt az igazi érdem elismerésével s méltó jutalmazásával. Büntetni azonban csak akkor büntetett, ha a javulásra nem látott hajlandóságot. Főigazgató korában a külföldi, főleg a bajor és szerb iskolázást tanulmányozta s e nemű tanulmányait nemcsak maga javára értékesítette, hanem az ország közoktatásügye számára irodalmilag is hasznosította. Fényes tehetsége, fedhetlen egyéni s papi jelleme, sokoldalú s főkép az oktatásügy terén eredményes munkássága messzevilágított rendjébe s rendtársai úgyszólván egyhangúlag váválasztották őt meg 1892-ben a pannonhalmi sz.-B. rend főapátjává.
