Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1909

A főapáti székben mutatta ki igazán, mit alkothat ész és akarat. Rendi és egyházkormányzati, tanügyi, gazdasági téren egyenlően megnyilatkozott szervező, alkotó, kormányzó, újitó nagy képessége. Ahol csak hiányt látott, elhallgattatta szivét, hogy pótoljon, javítson s a rend színvonalát olyan magaslatra emelje, aminőről külföldi nagy utazásai alkalmával alkotott magának eszményt. Minden irányú terveiben körültekintő, előrelátó, megfontolt, sohasem elhamarkodott. Meghányta-vetette maga, megbeszélte szakemberekkel, a legmélyrehatóbban kitanulmányozta a tervet, hogy minden akadályt elhárítson, a hibát elkerülje, a sikert biztosítsa. Sok tapasztalatához sokat és mindig tanult, bármily szakű intézkedése tette szükségessé úgy, hogy szakemberek megcsodálták kutató, elmélkedő, szervező tehetségének sokoldalúságát s mélységét. A rendi s egyházkormányzati ügyek vezetésében nem kerülte el figyelmét semmi szükséglet. Egész férfit kivánt minden állás betöltésére, aki nem elzárkózik a haladás elől, hanem a kor követelményeit okosan megvalósítja. Maga a munka embere volt testestől-lelkestől ; mindenkitől odaadó munkát kivánt, melyet a kifogástalan lelkület érlelt értékessé. Amint önmaga a rendi s egyéb gyűléseken előkészített csodálatos alapossággal minden ügyet, úgy hogy bajos volt újat hozzáadni, azt kívánta mindenkitől, hogy minden javaslata, minden tette hozzáférhetetlen legyen. Tanácsaival, példájával tanított, hogyan neveljen s tanítson a magyar bencés. A gazdasági téren rendet, céltudatos rendszert teremtett vaskézzel, s eredménye az lett, hogy volt költség beruházásra, építésre, az alkalmazottak anyagi helyzetének javítására, a templomok s rendházak megújítására; megíratta a Rend nagymultú történetét 12 kötetben, művészileg megörökíttette egyes nagy mozzanatait, teljessé tette a komáromi és kőszegi gimnáziumot. A főrendi házban és püspöki tanácskozásokon az autonomia, a kongrua ügy, a tanítás ügyeinek körébe tartozó beszédei, munkássága széles körben keltett elismerést. — Takarékos volt magával szemben, takarékosságot kivánt mindenkitől, hogy jusson nemes célokra. Ahol áldozatkészségre volt szükség, nem maradt az utolsók közt. — Buzgó bajnoka volt a meggyőződéses vallásosságnak, az igaz, tevékeny hazafiságnak, a körültekintő, ernyedetlen, sokoldalú munkásságnak, amiből hosszas és fájdalmas betegsége nem, csak a halál ragadhatta ki. Sokat vesztettünk benne ! Kövessük őt s áldott legyen emléke!