Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

Sok áldozatba került ez az idő hazánknak, midőn két ellenség, a német és török kétfelől szorította ; mert a magyarnak ismételten volt alkalma meggyőződni, hogy a német is ellensége; hogy a tehetetlen, gyáva német nem csak nem tudja, de nem is akarja hazánkat felszabadítani. 1542 ben Joachim brandenburgi őrgróf vezetése alatt jelent meg ugyan Pest falai alatt birodalmi csapat, de „az asszonykapitány", a kinek — mint gúnyosan irták róla -véres kard soha sem volt kezében, oly gyáván viselkedett, hogy a város vivása eredménytelen lett és utána a birodalmi csapat minden felé rabolva feloszlott. Ugyancsak a német vitézséget bizonyítja Hardeck gróf gyávasága, ki a 15 éves háború idején az erős Győr várát Szinán nagyvezérnek gyáván feladta. Gyávaság még inkább rossz akarat jellemezte Montecuculinak hazáukban viselt liadmiveletét. Később pedig a beküldött osztrák generálisok nem mint nemzetünk védelmezői, hanem mint létünk ellenségei léptek fel. Meg kell törni a nyakas magyart, volt a jelszó ; a Bécsbe panaszra járó magyar követeket nem igen vigasztalták : „Valahára ti magyarok elveszitek, a mit megérdemeltetek; ti a felséges osztrák háznak sok gondot, bajt, okoztatok, de megfogyva, meggyengülve ezután majd nem fogtok annyi bajt okozni és ezért ne is várjátok, hogy sorsotok a mi közbenjárásunk által enyhittetnék. Majd letépjük kucsmáitok fényes forgóit, dolmányaitok arany gombjait ólompitykékkel fogjátok felcserélni és majd a megérdemelt igát vetjük a nyakatokba." Sovány vigasztalás! Pedig nemzetünk létéért, szabadságáért küzdött, amihez joga volt; amiről nem mondott le akkor, midőn a magyarság egy része a Habsburgokat az Árpádok trónjába beültette. Mivel nem mondott le, ki akarták tehát csavarni, tépni kezéből azt. amihez életénél is inkább ragaszkodott. Ott keresett tehát oltalmat, segítséget, ahol kapott; nem a megyőződés, hanem az elkeseredettség adta nyelvükre : inkább Allah, mint wer da!