Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 10 Az első hatalmas lépés az osztrák zsarnokság ellen a Wesselényi-féle összeesküvés volt. Maga az ország nádora, a király bizalmas embere keresi a mérhetetlen bajokra az orvosságot, még pedig most már nem a békés uton haladnak ő és társai, mert azon már sokan hiába vándoroltak, a Béke istennő trónjához soha el nem értek, hanem a harcot szomjazó, sisakos Marsnak mondták el panaszukat. De még itt is törvényes alapon állanak : az az aranybulla 31-ik pontjára helyezkednek, mely megengedi, hogyha a király vagy utóda megszegné az ország törvényeit, egyesek ugy mint összesen hűtlenség bűne nélkül szabadon ellenállhassanak és ellenmondhassanak a királynak mindörökre. Ez az egyedüli, de szilárd alap azonban kicsúszott az összeesküvők ingatag lábai alól akkor, midőn az összeesküvés lelkét, Wesselényi Ferencz nádort 1667. márc. 28-dikán Lipcsén a halál utolérte. „Vele sirba szállott — irjaezen összeesküvés fáradhatatlan, boldogemlékű búvára és megirója, — a hármas szövetségnek nem legokosabb, nem legvitézebb, de légiid omosabb tagja, összetartó kapcsa." Wesselényi halála után az összeesküvés elvesztette igazi és jogos célját ; tagjai saját érdekükért haladtak a sikamlós, veszedelmes uton. Zrinyi Péter a magyar koronáról álmadozott; vejét I. Rákóczi Ferencet ősei örökébe, az erdélyi fejedemi trónba akarta leültetni; Nádasdy Ferenc, a ki Wesselényi halála után az összeesküvés élére állt, a nádorságot akarta megszerezni. Ennyi érdeket, a melyhez az összeesküvés többi tagjainak is magánérdekei járultak, kielégiteni nem lehetett ; beállt a bizalmatlanság, a tétovázás szomorú fázisa, megható bonyodalma, mely után bekövetkezett a tragikus kifejlés: Zrinyi Péter és sógora, Frangepán Ferenc feje Németujhelyen, Nádasdyé Bécsben 1671. április 30-án hóhér bárdja alatt hullott le. Az összeesküvés e három főalakja nagyon rosszul járt, mert vagyonúkon kivül életüktől is megfosztotta a