Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 31 birtokait kímélték meg. Erre Rákóczi, hogy magáról minden gyanút elhárítson, azt a kérését terjesztette Lipót elé, hogy magyarországi birtokai helyett adjon neki cserébe birtokot valahol Németországban. De hála a gondviselésnek Lipót Rákóczi ezen önzetlen kérését visszautasította azzal a megokolással, hogy Magyarországon több szolgálatot várhat tőle, mint bárhol másutt. így Rákóczi magát tisztázva haza jöhetett. De nem ment vissza mindjárt birtokaira, hanem aggódó lelkével várt mindaddig, míg Hegyalján a zendülés lecsillapult; és ezen idő alatt Batthyány Ádámnál, egy régi jó barátjánál időzött Rohoncon. Rákóczi nyilvánosan fellép. A felkelés árjai immár lecsendesültek, vagyis helyesebben a jobbágyok vérébe fojtotta a diadalmas német, kinek gőgje a felszabadító hadjárat alatt igen nagyra nőtt. A zentai csata győzelmi mámorában úszott még a német hadsereg, melynek vitézségéről úgy ír Savoyai Jenő herceg, a dicsőséges fővezér, mint egy második Józsue: „Maga a nap sem akart előbb lenyugodni, míg ragyogó szemével felséged fegyvereinek teljes diadalát végig nem nézhette." A német ármádiának ez a felejthetetlen napja 1697. szeptember 11-ike volt. Két évre rá megkötötték a karlovici békét, mely teljes elégtételt szerzett a német fegyvereknek. A karlovici békekötés után a bécsi udvar kedvező helyzetét arra kívánta felhasználni, hogy a nemzetben meghasonlást keltve, azt teljesen megtörje. A jogaiban nagyon megsértett főúr ellen izgatja jobbágyait, kiknek elkeseredett helyzetéről 1703-ban Rakovszky Menyhért így ír: „A föld népe desperatioban lévén, a nagy terhek mián elsőben is a magistratust és az urát nem szánná levágni." De sokkal nagyobb volt ennél a német iránt való gyűlölet, mely egész költészetet teremtett.