Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904
— 46 — a szerzett rátermettséggel, amennyiben az emberek a második természetté lett sajátságokat tényleg az egyéniséghez számítják, holott bizonyos, hogy ezek még inkább csak másodrendű, esetleges egyéni tulajdonságok. Az eredmény ebből világos. A jellemképzésnekmindenesetre számolnia kell a szerzett rátermettséggel, az esetleges egyéni sajátságokkal, de szükség esetén eredménynyel ellenökre is folyhat. c) A következetesség végre a személyiségből származik, amely az ember eszes voltában határoződik. Az állat nem személy, mert nincs esze és szabadakarata. Az ember személy, vagyis önmagában létező eszes egyéniség, aki önmaga határozza el magát a cselekvésre. Itt tehát már nem természettörvény szerint folyik a ténykedés, hanem szabvány és erkölcsi törvény szerint ; de azért e körben sincs önkény, ha nincs is természeti, van erkölcsi okság és törvényszerűség, amely a jellembeli következetességnek alapja. A jellemképzésnek e körben van az elsőrendű munkatere. Főszabálya : hasson a gyermekre oly mődon, hogy elfoglalja önként és szabadon és mindenkor megtartsa a mindenségben azt az állást, amely őt eszes természeténél fogva megilleti. A szükségképeniség helyett a szabadság itt a jellemképzés f ő t ö rvénye; első sorban ugyan az a szabadság, amely az önkényt kizárja ; azután, sajnos, a bűnös önkény szabadsága is, amely letér az erkölcsi rend szabta utakról és erőszakosan zavarja azt a viszonyt, amelyben az eszes természet a mindenséghez áll. A szabad ténykedés e körében szabad kézzel nyúl a jellemképzés még a velünkszületett rátermettség és az egyéniség területére is t nem ugyan azért, mert ezt rosszul teszi, hogy ott irtó, hanem hogy szabályozó munkát végezzen és ellőállítsa azt a rendet, amely az eszes emberi természetnek m e g f e 1 el. Ez a munka ugyanis elöfőltétele egy fontosabbnak, amely abban áll, hogy a növendéket a mindenséghez a sokoldalú szeretet utjain viszonyítja. Ha e munka kizárólagosan az igazi szabadság törvényszerűségét követné, erkölcsös jellem képződnék ; de, mivel kisebb nagyobb mértékben az önkényes szabadság búvóhelyein is jár, a szeplőtelen jellem vajmi ritka. A jellemről az ujabb irodalomban Sehoppenhauer irt.') Nálunk ') Die beiden Grundprobleme der Ethik.
