Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 47 — Pauer Imre tárgyalja behatóan, Schoppenhauertől kevés eltéréssel, saját ethikai elmélete keretében.') Pauernek igaza van, hogy a charaktert nem tekinthetni „mint egy egészen a szabad akarattól függő, tetszés szerint nevelhető és nemesíthető, vagy épen gyökerében teljesen átalakítható, kiforgatható dolgot, melyben semmi eredeti és constans elem, például alapsajátság vagy dispositio sincsen." Ez szélsőséges felfogás. Ámde Pauer is szélsőségben jár, midőn azt állítja, hogy „a charakter nem a művészet remeke, vagy talán mesterségesen alkalmazott más tényezők mesterműve, hanem a természet alkotása. A művészet, az ügynevezett jellemfejlesztés különféle módjai: a nevelés, tanítás, szoktatás, dressura stb. csak annyit eszközölhetnek, hogy kifejleszthetik vagy esetleg elfújhatják azon latens hajlamokat, amelyek mint szellemi vagy erkölcsi talentumok, vagy ellenkezőleg mint extravagans dispositiók — valamely egyén charakterében, hozzáértő módon alkalmazott megfigyelés és próbák utján, ha néha nehezen is, de mégis fölismerhetők, vagy önkénytelenül is föl-föltünnek." Az igazság az, hogy a jellem sem kizárólag a művésze t

} sem kizárólag a természet alkotása, hanem mindkettőé együttesen. Különben Pauer nem helyezkedik a Schoppenhauer merev álláspontjára. Ha következetességet keresünk és viszünk bele fejtegetéseibe, alig valamit kell rajta kifogásolnunk. Felfogásunkkal összeegyeztethető az az állítás, hogy a „charakter merőben individuális egyéni tulajdon," s pedig annyival inkább, mert Pauer is kétféle egyéni sajátságokat különböztet meg Schoppenhauerrel szemben : állandó és változhatatlan elemet és változó, tehát egyúttal változtatható tulajdonságokat. Csak az a kár, hogy nem magyarázza meg, mit ért ama „constans elemen" és hogy további fejtegetéseiben, főleg ott, ahol a jellemfejlesztés értelmét és feladatát mondja meg,

2) egészen szem elől téveszti a megkülönböztetést. Helyes állítás az is, hogy „az individuális charakternek alaptulajdonságai vagy főbb vonásai, implicite — mint elrejtett dipositiók vagy hajlamok, már eredetileg megvannak a szervezetben, mint öröklött tulajdonok: azokat tehát az ember magával hozza a világra." Az individuális karakter állandó és változó elemeit itt is számba kell venni. S ez. esetben a változhatatlanság dolgában még szigorűbb felfogásunk van, mint Pauernek, mert a Pauer értelmében véve a szervezet átalakulásában, amellyel „párhuzamosan fejlődhetik és gyökerében is módosűlhat a charakter,"

8) hinni nem tudunk. Már nagyobb kifogás alá esik Pauernek az az állítása, hogy a jellemfejlesztés, amennyiben „a cselekedet külső formáit akarná determinálni és kierőszakolni: az okosság fejlesztése."') Okosság, elv, itélet mindenesetre szükséges hozzá, de legkevésbé sem elégséges, ha akarati tevékenység nem jár a nyomában, amely az okosságnál sokkal fontosabb. Itt is áll, amit Erasmus a ratio rerum és verborum viszonyáról mondott : verborum prior, rerum potior, vagyis : mentis prior, voluntatis potior. ') Az ethikai determinismus elmélete. 49—61. 1. *) I. m. 195-196. 1. ») I. m. 196. 1. 4) I. m. 195. 195. 1.